Minulómanuló

Megérkezik. A. Mi. Kis. Agarunk-Egerünk.
Aki tarkabarka, mint a Joli. A lenti képen kb. 4 hetes már, és amúgy kislány. Amikor elmentünk kiválasztani a fajtamentéshez, egyfolytában jött utánunk, mászott ránk, szóval kiválasztott minket, én érzem. Szeretném Penny-nek hívni (épp Agymenők mániában szenvedünk, onnan az ötlet), Tominak most a Legó a névjavaslata. (A Penny jobb.)
Már előre izgulok, hogy fogja Joli elfogadni, befogadni, szétkarmolni a jövevényt. Már ha egyáltalán a kutya szeme elé mer majd kerülni.
A kutyaház készen van, alapdolgokat még be kell szerezni (póráz stb), de amúgy már "csak" várni kell.
Izgalmas időszaknak nézünk majd elébe!

Visszanézve Jolánról érdemben 2012 októberében írtam. Ha tudná, biztosan sérelmezné. Pedig azóta is szemünk fénye.

Akkor azt írtam róla, hogy bújós korszakát éli. Ez azóta is csak fokozódott. Mindig ott van ahol mi. Ha éppen mindketten bent toporgunk a 2 nm-es spájzban (Spejzben?... Kamrában.), akkor neki oda kell furakodnia; ha este tollászkodunk a kis fürdőszobában, neki be kell rongyolnia. Ez abból áll, hogy erőből nekiszalad az ajtónak és az ettől kinyílik. Nyaffogva tesz egy tiszteletkört, ránknéz, majd kimegy. Sajnos becsukni még nem tudja maga után az ajtót, ez főleg hűvösebb napokon kellemetlen. Esténként mikor tévézünk, bepréseli magát közénk és elégedetten szuszog, miközben kurkásszuk. Lámpaoltás előtt mindig bejön egy kicsit még a hálószobába és dünyörgönk az ágyon...


Az esti romantikának sajnos az alkalmanként rátörő agymenés vet véget, amikor is játszásiból szét akarja marcangolni a kezünket. Ilyenkor elhangzik a jojcakát és "kitesszük" a szobából. 
Még mindig kint éjszakázik (mármint a hálónkon kívül), az alvóbázist áthelyezte a hálószobánk ajtaja mellé, ott őrzi álmunkat kómába esve. Majd, reggel 4:15 magasságában nekiáll kaparni az ajtót. Sajnos erről nem tudtuk leszoktatni. Tomi mondta, hogy egyszerűen tegyem ki az udvarra és "majd abból tanul". Aham. Tavaly nyáron már annyira zavart, hogy hajnalban tényleg kitettem az udvarra. Persze az első pár hétben hülyére aggódtam magam és alig tudtam aludni; de reggel rendre ott ült az ablakban és kétségbeesetten várva minket a reggelit. Szép lassan megszoktam, hogy nem kell aggódnom, nem hagyja el az udvarunkat. Nem mondom, nem esik jól minden egyes hajnalban leklaffogni a lépcsőn, összeszedni a macskát (mert persze bújócskázik néha a kis genya) és kitenni. Mert mire visszaérek az ágyba, sokszor pont felébredek ettől. Télen azon aggódtam, hogy meg fog fázni, de szerencsére nem volt kemény a tél. Mondjuk erről lehet, hogy Jolinak más a véleménye, mert nagyon hangosan reklamált,mikor beengedtük. Amúgy mindig Tomi kell korábban, ő szokta beengedni, ilyenkor hallom félálomban, hogy eszement nyervákolást csap, majd fél perc múlva (=a reggelije tálalása után) mély csönd.
És ilyenkor jön a kedvenc részem - miután megreggelizett, feltrappol a lépcsőn, benyaffog a szobába, dobbantva felugrik mellém és engem ébreszt. Hol azzal, hogy a bajszát az arcomba szuszakolja, hol azzal, hogy a hajamra lép, de volt, hogy a SZEMEMBE lépett. Kész vagyok tőle :) 

A kertben lelkesen kaparja ki a palántákat, próbál madarat levadászni, de sajnos esélytelen. Tavaly volt egy jó mozzanata - épp másnap készültem félmaratont futni és időben le akartam feküdni, úgyhogy 9 óra felé be akartam terelni az udvarról. Persze Joli nem akart bejönni, 20 perc keresgélés után halk nyávogással árulta el, hogy ő bizony a fenyőfán kuksol olyan 4 méter magasban. Hiába hívogattuk, nem mert lejönni. Ez a kis hülye felkergetett egy macskát, de azzal nem kalkulált, hogy le is kell majd valahogy jönnie onnan. Este fél 11-kor még ott szambáztam fejlámpával a fejelem, "Jolicicccicc"-eztem a fenyőfa ágai között, sík idegesen, hogy hogy fogom kialudni magam a futásra stb. Majd nagy nehezen lejjebb kacsázott 2 métert, és a maradék két métert egy elegáns zuhanó-borulással intézte el.
Azóta sem volt fent a fenyőfán....

Más macskákhoz való viszonya nem sokat javult. Mikor legutóbb anyósnál volt, ugyan már csak 2 métert tartott Marcellától, de azt masszívan. (Vicces amúgy, hogy Marcella, amelyik mint írtam régebben, ugyancsak teknőctarka, szépen összeszedte magát, gyönyörű cica lett! Elsőre már alig lehet megkülönböztetni Jolitól. Mint például itt, na melyik a Joli?)

A (nem) szocializációs témával el is érkeztünk a jelenlegi legnagyobb problémakörhöz. Lassan 1,5 éve szerencsétlenkedünk azzal, hogy szeretnénk egy kutyát, méghozzá egy agarat. Másfél éve soroljuk a pro és kontra érveket, miközben nézzük az örökbefogadható agarakat, támogatjuk a fajtamentést, agársétára mentünk stb stb stb. És meghoztuk a döntést - jöhet a kutya.
Tomi már készíti a kutyaházat, Jolánt meg mindketten stresszeljük, hogy bizony nemsokára vége az egyeduralmának.
Ma megyünk megnézni a kiskutyákat, elvileg ma ki is választjuk és várhatóan június elején jön is az agárka (egérke).
Jolán retteghet, mi meg izgulhatunk, hogy ez az antiszociális macska mit fog szólni, hogy idehozzunk egy agarat ami fél éven belül sokkal-sokkal nagyobb lesz, mint őfelsége.

Azt hiszem, lesz mesélni valóm bőven!

Ez a költői kérdésem van. Benéz még ide valaki egyáltalán? 
Mert ha igen, írok.
Éljenek a lusta blogírók.

Nem tudom, olvassa-e még valaki egetrengető és gyakori bejegyzéseimet, de hátha. Írok majd Jolicicáról is, tényleg, de most egy rövid, félig-off.

Szóval ugye szoktam futkosni, hol többet, hol kevesebbet és úgy éreztem, itt az ideje végre, hogy fussak egy félmaratont, úgyhogy beneveztem április 21-re a Vivicittára. Az egy dolog, hogy el lesz az első félmaratonom és emiatt rendesen be is vagyok tojva, de még azt is bevállaltam, hogy az Állatmentő Szolgálat Alapítvány „Fussunk mint állat” gyűjtési akciójának keretében pénzt gyűjtök. Az alapítvány aktivistái a rosszul, kegyetlen körülmények között tartott állatokat mentik és új, szerető otthont keresnek nekik; FB-n több, mint 6,000 követőjük van. A Fussunk, mint állat csapat lelkes, kezdő és amatőr futói szorgosan gyűjtik az adományokat és a csapat létszáma is szépen növöget.
Szóval a lényeg a lényeg, hogy nagyon szívesen veszünk minden összeget, mindegy egyes forint jó helyre fog kerülni. Ezen a linken van a weblap, ahol az összes futó profilja fent van, bárkit lehet támogatni, ez pedig az én profilom. És ha esetleg valaki szeretne velünk futni, még nem késő elkezdeni a készülést, lehet 3,2 km-t is futni és csapatunkhoz csatlakozva gyűjthet nekünk!

Fussunk mint állat!

Jó régen írtam már, azóta már havazott is. Most van időm, mert itthon vagyok szabin.

Jolán itt alszik mellettem összegömbölyödve, nem akar kimenni, hideg van, na. Kitesszük, mint macskát és 5 perc múlva már nyafizik az ablakban, előadja a fázós-éhes-remegős-elhagyatott kiscica magánszámát, úgyhogy beengedjük. Napjában mindezt 10 alkalommal eljátsszuk. Nem unalmas! Ez a produkció még hagyján, amivel mostanában elrúgja a pöttyöst reggelente, az az éhezős-magányos-reggelibújásra vágyó. Az előadás abban nyilvánul meg, hogy reggel fél 5-től nekiáll kaparni az ajtót. Olyan jó volt, még nyáron sem kapart, meg is nyugodtunk, hogy milyen jól megszokta,  hogy mikor van reggeli. Aztán mikor nagy ritkán kaparta az ajtót, egy erőteljes siccegés után elszaladt és csend lett. No ennek a szép időszaknak vége. Folyamatosan kaparja az ajtót meg a rackás üveget, tök jó erre kelni, fél 5 és 6 kötött olyan 16-szor! Mi az istennyilát csináljunk vele?? NEM fogjuk beengedni éjszakára, mert akkor 4 órától a fejünkön fog ugrálni. Enni sem kap hamarabb, mert nem szeretnénk, ha 9 kilósra hízna...Várom az okos és jó tanácsokat.

De amúgy nagyon cukker, épp bújós korszakát éli. Amint valamelyikőnk a kanapén ül, egyből jön és odagömbölyödik és kéjenc módjára darál, hunyorog, mancsol, mindent csinál, mi meg gügyögünk neki nemnormális módon. Egyre szebb cica, akkora szemekkel bír nézni, hogy nem lehet neki ellenállni. Csodaszép a bundája, nemcsoda, hiszen nagyon piperkőc. Van, hogy rohangálás közben meg kell állni egy kis szőrszálrendezgetésre. A fogai is rendben vannak, mint azt alábbi, ásítós képe is mutatja :)

Amúgy mialatt őszöltünk Lengyelországban, anyósnál volt. Ott meg ott van Marci cica. Nem tudom, írtam-e már róla, de ő is kis teknőctarka, mint Joli. Nagyon kis aranyos, furcsa volt egy teknőctarka kiscicát látni (Joli már felnőtt volt, mikor befogadtuk). Marci amúgy Marcella, mert mikor anyósnak mondtuk, hogy csakis lány lehet, átkeresztelte Marciról Marcellára, de mi már csak Marcizzuk. Amúgy neki is mellénye van, mint Jolinak. Annyiban más, hogy a szemöldöke kicsit világosabb, ettől teljesen unott "fejet vág", valamint mindig dülleszti a mellkasát a kis hülye, sokszor Napóleonnak hívom. Joli természetesen nem barátkozott vele össze, de az már haladás, hogy csak úgy nézett Marcira, mint egy furcsaságra, de nem fújtatott és nem borzolta magát. Marci persze nem értette, mi van, és még "leereszkedőbben" nézett Jolira :) Marci igazi kerti vagány, kint bandázik a másik kiscicával (Indigóval) és Panni kutyával. Joli kajáját Indigóval egyetemben elorozták, Joli meg csak nézett értetlenül, hogy mi is van. Azt hiszem, még edzenie kell a kisasszonynak :)
És íme egy kép Marciról, itt is éppen "haggyábékén" fejet vág.

Van énnekem a másik blogom, a futós. Ma ezt rittyentettem oda, de ezen a blogon is prímán megállja helyét:

A macskánk és a futás
Mármint a mi macskánk és az én futásom. Van nekünk ugyanis a macskánk, a Joli. Rosszabb napokon Jolán. Tegnap nagyon hozta a formáját, muszáj leírnom.
Este hazaértem és éreztem, hogy ha leülük a kanapéra, akkor én onnantól kezdve nem mozdulok ki, így a következőképpen alakult az estém:
Belépek az ajtón, Joli nyekeregve támad, hogy mostazonnalderögtön adjak neki vacsorát. Adok. Utána, mialatt pakolom ki az almot (ez amúgy reggelente remek kis guggológyakorlat és derékropogtató mozgás), akkor tekereg a lábam körül, hogy mostazonnal simogassam. Kicsit dünyörgök neki, de inkább rögtön elkezdek készülődni a futáshoz. Régebben olyan simán ment az ilyesmi, de az utóbbi időben képes vagyok fél órákat elszöszölni, pláne ha a macska is bezavar. Szóval nadrág elővesz, macska közben bemászik a szekrénybe, így kiveszem. Közben rájövök, hogy egy nadrág kevés lesz, így megint kinyitom a szekrényt, bokázok az ajtó körül, de megint besurran a kis genya. Kiveszem a 2. nadrágot és az 1. macskát. Felhúzom egymásra a két nadrágot (hosszú, majd rá 3/4-es), roppant csinos. Felveszem az atletikatrikkót, a hosszú ujjú futófelsőt, erre rákattan Joli, mert neonzöld, elkerekedett szemmel néz. Felveszem a cipőmet, elkezdek bemelegíteni (még bent a lakásban). Amikor fej- és karkörzéseket végzek, akkor kezd riadt fejjel nézni Jolán. Mikor hajolgatok terpeszállásban, akkor már elkezdi magát felborzolni. A láb- és térdkörzéseket már támadásnak veszi, úgyhogy bekeményít, felfújja magát és legnagyobb felületével oldalazik felém, ez igen rémisztő ám. Majd, megfutamodást színlelve (micsoda hadvezéri technikák!) átszalad a másik szobába. Mikor épp félig vagyok a pulcsimban és nem látok kifelé, akkor trappol vissza és lendül új támadásba, felugrik a lábamra. Ettől hisztis leszek, mert a karmai nem tesznek jót a futónadrágjaimnak. Elkezdünk veszekedni, ami abból áll, hogy magyarázok neki hangosan, erre ő lapít, de jár a farka, rázza a fenekét, TUDOM, hogy megint ugrani fog, és már félek tőle. Elkezdek hátra sasszézni, látom a hülye fején, hogy mindjárt ugrik, én rettegek, de nincs mese, ugrik, immár könyékig. Cselezve megfogom, még neki áll feljebb, de behajítom a kisszobába gondolkodni. Ezen elmélkedős percei alatt befejezem az öltözést. Felveszem a szürke/ezüst csíkos ujjvég nélküli csöves kötött kesztyűmet, a láthatósági csíkot a bokámra csattintom és felveszem a barna/lila/rózsaszín/bézs színekben pompázó kockás, egyszersmind csíkos sísapkámat is. A látvány fenomenális, de kárpótol a tény, hogy nem esik le a fülem futás közben. Macskát kiengedem, lenyugodott. Indulnék ki a ajtón, persze eléfekszik, nem enged ki. Elterelem, bokázok megint, de visszajön. Itt már baromira melegem van, izzadok a teljes menetfelszerelésemben, de valahogy sikerül kislisszolnom az ajtón. Kimegyek futni, mínusz 1 fok van. De jó is a ronda sapkám és a csöves kesztyűm! Lefutok egy kellemes esti 6,5 km-es patakkört 42-43 perc alatt. Végig egyenletes tempóban, alig vannak kint, csend van. Visszaérek az épülethez, a nyújtás felét még a lépcsőházban megcsinálom. Belépek a lakásba, Jolán ül a kanapén és nagyon megvetően néz rám. Kedveskedve beszélek hozzá ("ugye nem is voltam el sokáig cicukám?" és hasonlók). Nem reagál, csak elnéz a másik irányba. Ez megy 5 percig, mialatt lazítok. A lazítás végén lefekszem a padlóra és teljesen kinyújtózok. Akkor megtörik a jég, vége a durcinak. Odajön, az oldalamhoz fekszik és elkezd teljes gőzzel recsegni és darál amíg én ott fekszem.
18 percig ott feküdtem :)

UPDATE
Joli tegnap továbbment, szó szerint. Már a szomszéd melletti szomszéd erkélyére mászott be, ahova már át sem látok!! Ott volt vagy 20 percig! Valószínűleg nem voltak otthon, én meg csak ciccegtem, ciccegtem...kezdtem kétségbeesni, már Gulot is felhívtam, azt mondta, szerinte menjek át és csöngessek be. Leszedtem a cicaszállítót, felöltöztem stb. Erre látom, már kocog visszafelé ez a kis genya...MEGŐRJÍT!!!
De ma egy hónap után hazajön Gulo, hátha lenyugszik kissé...Ha nem, akkor többet nem megy ki az erkélyre felügyelet nélkül.
Végezetül egy kép bizonyítékként, hogyan kushad este a szomszéd szutykos virágládájában.

Ismét csináltam pár képet, melyeket megosztok a nagyérdemű olvasóközönségemmel. Van köztük 2 nem-Joli kép is, de szerintem nem fogjátok bánni! De először Joli:

1. Kapott egy játszópálcát, ezzel az eggyel lehet mozgásra venni az utóbbi időben, de maximum 3 percig csak:

2. Meredten nézés az erkélyen. Jelzem, legelső szem paradicsomtermésemet nem ő verte le, hanem én...

3. Gorillatappancs :)

4. Nem-Joli - csipagyáros Cirmuja cica otthon (2. kasztos lakó)

5. Nem-Joli - Kócos, valamint a "Nem én voltam!" tekintet

Íme a régóta tervezett fotóposzt. Elnézést Joli rajongóitól, de hűtlen módon az újonnan indított, másik blogommal foglalkoztam inkább mostanság...mea culpa!

Tehát a képek:

Ilyen, amikor segít dobozt összehajtogatni:

Ilyen, amikor azt hiszi, hogy esik bent az eső:

Ilyen, amikor azt hiszi, ő a ház űrnője:

Ilyen, amikor levegőbicajozik:

Ilyen, amikor duzzog:

Ilyen, amikor nagyon szép:

A beígért folytatás jókora késéssel, de itt van. Mint ahogy hallom másoktól is, röpül az idő, meg a sok-sok légy, rovar...Ez utóbbi Jolinak különösen kedvez, bár tulajdonképpen az előbbi is, hiszen Gulo megkezdte féléves kiküldetését, ahonnan havonta 1x jön haza, így Jolinak is egyre kevesebbet kell már rá várni (ahogy nekem is :)

Szóval gyorsan eltelt a május, az idő szépen javult, szokásossá váltak az erkélyezések.

Lekopogom, de Joli nem nagyon ugrál a korlátra, csak egyszer kellett eddig leszednem onnan, az idő többi részében nyugodtan nézelődik, bogarászik, cigicsikket vagy virágot rágcsál. A cigicsikkek továbbra is potyognak fentről, ebből a szempontból jó lenne a 10. emeleten lakni....De sajnos a virágokat ill. egy szem (immár szép nagy!) paradicsom palántámat is rágcsálja ez a kis szenya. Híres virággyilkos vagyok, úgyhogy most különös gonddal nevelgetem az erkélyen lévő virágokat, meg a kollégától kapott paradicsomot. De Joli is különös gonddal szereti ezeket megrágni. Hiába szólok rá, ciccegek, tapsolok, nem hagyja abba. (Bezzeg a macskafűre tett nagyívben.)
Az enyhe fejbekólintás ideiglenes hatással ugyan, de bír.
Arról már írtam korábban, hogy a lakásban felköltöztettem a virágokat a szekrény tetejére, és meg is menekültek a növények. Mostanáig. Ugyanis egyik kávé feletti reggeli mélázásom során felnéztem az egyik virágra és láttam, hogy módszeresen meg van rágva. Tehát Joli suttyomban már a szekrény tetejére is feljár egy kis zöldségért!! Hova tegyem a gazakat, zárjam el őket szekrénybe?! Egyik macskás barátnőm körbekeni illóolajjal a kaspókat és akkor nem mennek oda a macskák. Ki fogom próbálni.

Joli másik nyári extrém sportja a légyvadászat. Nincs ebben semmi meglepő: macska, légy, repül, macska repül utána ész nélkül. A meglepő dolog szombaton történt. Reggel becsuktam az ablakokat és egyúttal bezártam egy nagyon irritáló módon zümmögő legyet is. Indultam haza vidékre, meg is fordult a fejemben, hogy nem lesz ennek jó vége: randa hangos légy + unatkozó Joli kombó...Még anyuéknak is mondtam otthon, hogy kíváncsi vagyok, mire érek haza, de persze nem gondoltam komolyan. Pedig úgy kellett volna. Mikor leparkoltam a lakás előtt és felnéztem az ablakba, nem Joli nézelődő kis buksiját láttam, amin mindig úgy elézékenyülük. Most is elérzékenyültem, de nem örömömben. Az ablakban ugyanis kereszben lelógott a karnis...Félve nyitottam be a lakásba. Őrült tekergőzéssel ott nyávogott egyből a lábam alatt Jolán, de nem törődtem vele, becsörtettem a szobába és egy pillanat alatt ideges lettem - karnis lelógva, függöny letépve, kislámpa leborítva, összetörve. Meglehetősen indulatosan adtam Jolinak vacsorát (mert persze ez volt a legfontosabb!), aztán elpakoltam az állólámpát, kihúztam az ágyat, az éjjeliszekrényt, bepaszíroztam a létrát, megkerestem a kiesett csavart, előszedtem a csavarhúzót, elvesztettem a csavart, fél óráig kerestem a csavart, felidegesítettem magam, megtaláltam a csavart, felcsavaroztam a karnist, visszatettem a zilált függönyt, összeapplikáltam az eltört lámpát, kivittem a létrát, visszataszigáltam az éjjeliszekrényt, az ágyat, a lámpát, eltettem a szerszámosládát, leültem a kanapéra és mérgesen néztem Jolira.

Ennyi a nap mérlege.

Felgyülemlett bizonyos mennyiségű fotó Joliról, melyek közül bizonyos mennyiségűt közzétennék. Csak itt, csak most, csak Önöknek, csak.

Íme az első, melyen Joli látható, amint kiröhög minket, miután kinyalogatta a joghurtos tálkát.

Íme a második, melyen Joli látható amint szatyorba bújósat játszik. (De nem túl ügyes, hiszen ez egy bevásárló táska.)

Íme a harmadik, melyen Joli látható, amint jelenést lát. Ennek hatására egy egész hétig jól viselkedett. Tisztelte gazdáit, nem lopott szivacsot, nem ölt bogarat, szerette felecicáit mint önnön magát.

Íme a negyedik, melyen Joli látható, amint újra szatyorba bújósat játszik. Ezúttal ügyesebben.

Íme az ötödik, melyen Joli látható, amint Bertalanon szunyókál. Bertalan egy kutyabáb, Joli néha megcibálja.

Íme a hatodik, melyen Joli látható, amint egy pléd alatt pihenget. A plédre önállóan feküdt rá, viszont mi tekertük bele. Így érdekesebb a fotó témája, mondhatni mókás. Igaz?

És a hetedik kép, melyen Joli látható, amint a szuper kaparófáján hever. Ez a kaparófa kissé instabil, így játékra csak megkötésekkel alkalmas, de legalább kaparni lehet.

Remélem mindenkinek tetszettek a képek. Most pedig, menjetek kirándulni, hisz jó idő van, és még a civilizáció sem omlott össze.

Boldog Mikulást Mindenkinek, nyáááúúúú