Minulómanuló

Ez a blog Jolicicáról, a befogadott teknőctarka kislány cicáról és hozzá való alkalmazkodásunkról szól

Friss topikok

  • Simone Lewis: @Veress Márta: Elvileg 2 hét és elhozzuk, fogok jelentkezni. Több színkombináció van: fekete, fehé... (2014.05.23. 12:20) Már csak 1 hónap ésésésésés....
  • Simone Lewis: @Veress Márta: Nemsokára írok újra, biztos lesznek új kalandok a kutya miatt :) (2014.05.05. 14:08) Jolicica jelentkezik
  • Simone Lewis: @Veress Márta: :) Jelentem, megszületett a bejegyzés, posztoltam! (2014.04.30. 12:15) Olvassa ezt még valaki egyáltalán?
  • Simone Lewis: @Nefernefernefer: Juj, köszönjük :) Viszont kívánom blogotírninemakaróNefernefernefernek és Wilson... (2013.01.07. 17:16) Itt van az ősz
  • Nefernefernefer: @Simone Lewis: Tökjogos, valóban. 1. tök béna vagyok mindenhez, ami nem egyszerű felhasználói csel... (2012.08.16. 14:23) Catwalk

2012.03.21. 11:10 Simone Lewis

Joli, a majdnemolyan bátor

Címkék: doboz kint felsőpakony joli

3 hete hivatalosan is Felsőpakonyban élünk, minden holminkat áthoztuk. Nem kis tortúra volt, de túl vagyunk rajta és hihetetlen, de már csak 2 doboz nincs kipakolva.
Joli cica is átköltözött. Azt olvastam, hogy új helyen 2 hétig nem nagyon szabad kiengedni a lakásban tartott cicákat, mi ennek megfelelően bent tartottuk. Elég jól megismerte már a házat. A nappalit csukva tartjuk, így amint nyílik az ajtaja, rohan be és amint nem nézünk oda rágja a virágot. És amint visszamegyünk, már halljuk, hogy ugrik le a szekrényről és kotor el a bűntett helyszínéről. Az összes ablak macskaorrnyommal teli 20 centis magasságban, a kedvenc macskamozi a fenti gyerekszoba ablak, onnan nyílik kilátás a nagy kertre. Az előző tulajnak kutyája volt és most a szomszéd macskák a nagy szabadságot kihasználva élvezettel grasszálnak át a kerten, jönnek át szomszédolni. 3 macskát szoktam látni, de barátkozni még nem tudtam velük. Valamint láttam a faluban még egy teknőctarkát, két utcával lentebb. Természetesen szépsége meg sem közelíti Joliét, de azért kicsit jobban örültem neki, mint a többi falubéli macseknak. Mert szerencsére egész jó a felhozatal. Egyik este kimentünk futni, egy óra (10 km) futás alatt láttunk 3 autót és 11 macskát. Nekem kifejezetten tetszett az arány. (Báááár, ha jobban belegondolok, a 10 km-t úgy tudtuk lefutni, hogy jó pár utcában többször voltunk. Lehet, hogy egy macskát többször is láttunk?)

Nade vissza Jolihoz... Kedvenc játszófelület a lépcsőforduló - Joli a lépcsőfordulóban van, Gulo meg áll vele szemben, így Joli pont szemmagasságban van. Fel-le lépked a lépcsőn, hol alulról, hol felülről bokszol ki, Gulo meg piszkálja, hergeli. Utána jöhet a fel-le trappolás a lépcsőn, illetve a nagy kicsúszások az emeleten. Vicces hallani, ahogy robog a lépcsőn ez a kis hülye :) Egyre magabiztosabban veszi a lépcsőfokokat. Az éjszakai kaparás megszűnt. Este még alszik egyet az ágyunkon, utána csendben tűri, hogy kitegyük, és ha hajnalban már hiányzunk neki és nekiáll kaparni, egy hangos "sicc" után egyből abbahagyja. Szépen ül az ajtóban, amíg ki nem botorkálunk a szobából reggel. A konyhában nagyokat napozik, oda süt be a délutáni nap, ilyenkor nagyon fotogén.


A 4 napos szünet alatt letelt a kiírt 2 hét, így kinyitottunk neki a bejárati ajtót. Lassan, kissé lelapulva kúszott ki és teljes volt a riadalom. Minden kis neszre visszafutott a ház biztonságába, de a kíváncsiság győzőtt, mindig kijött újra. Egész jól bírtam és nem kerestem minden másodpercben, hogy éppen hol bóklászik. Hagytuk, hogy maga fedezze fel a terepet (és meneküljön vissza, ha éppen olyanja van).

Egyre távolabb merészkedett a tornáctól, a 2. napon már lejött a lépcsőn is, kiment a fűre gazos területre is. Szaglászott, bogarászott, fülelt, figyelt. Szombaton már cselezett és beszaladt az autó alá, mikor be akartuk vinni este felé. Egyszer már kintről az utcáról tereltem vissza egy taps kíséretében, egyszer meg megkergette a gyors pofavizitre beugró szomszéd macsekot. Lement a pincébe is, bement a fenyőfák alá is. Sokszor tényleg nem tudtam hol van. A szólítgatásra nem feltétlen jön elő, ezen nem is vagyok meglepődve. A frissen gereblyézett földre viszont nagy örömmel fekszik le. (Én azért annyira nem voltam boldog, mert onnan egyenesen beszaladt...mintha érezné, hogy én ettől frászt kapok.)

 

Egyre jobban élvezi a kint létet, így már látom is a leendő problémák forrását, úgy mint
- hétköznap reggel ki akar majd menni. Vigyáznunk kell az ajtónál, hogy ne slisszoljon ki

- ha kislisszol, be kell könyörögnünk a házba (szeretni fognak a szomszédok az állandó "jolicicicccicc"-ezés miatt)
- ha nem sikerül bekönyörögnünk és kint marad, egész nap rémképeket fogok látni, hogy mi történik vele, míg hazaérünk
- ha sikerül bekönyörögnünk, este 100%, hogy ki akar majd menni vadászni, csak győzzem majd berimánkodni, ahogy sötétedik.
 

Az alapkoncepció az, hogy kinti cica lesz, aki éjszaka bent alszik.
Majd meglátjuk, őnagysága mit szól ehhez.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jolimoli.blog.hu/api/trackback/id/tr744330282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nefernefernefer 2012.05.24. 14:37:41

Kedves Simone,

Kemény munkával (na persze...) és nagy élvezettel végigolvastam az összes bejegyzést. És nyilván az összes ajánlottat is, Szotyitól Kosztyáig. Most kezdem Zserbóékat.
Igen kellemes elfoglaltság ez az olvasgatás, főleg így, nagy tételben. Nagy bánatom viszont, hogy mostanában szinte mindegyik blogíró ihlethiánnyal küzd...
Jómagam boldog és büszke tulajdonosa vagyok Wilsonnak, egy fekete-fehér (ex)kandúrnak. Utcáról fogadtuk be, egy-két éve, tehát már bőven felnőtt korában. Nagyon szeret minket, folyamatosan a sarkunkban van, majd' meghal egy kis szeretetért. Úgy él, ahogy azt minden cicának - köztük Jolinak - kívánom. Mindig velünk van ha otthon vagyunk, ha pedig dolgozunk, kint szaladgál vagy lustálkodik. A teraszon van egy téli és egy nyári fekhelye. A téli szép kis faház vastag szigeteléssel, a nyári egy szellős ágyikó. Éjszakára is kieresztjük, kivéve a vad mínuszokat.
Mióta befogadtuk hatalmasat változott. Korábban soha nem játszott. Talán azért, mert a kinti cicáknak a létfenntartás annyi idejüket elveszi, hogy nincs rá igényük/energiájuk? Nem tudom. Wilson kb. egy fél éve kezdett el játszani. Imádom nézni, ahogy a fűben egy teniszlabdával hadakozik. Látszik, hogy kiegyensúlyozott és boldog cica lett. Szabadon jár-kel, biztos hátországgal, ahol a szolgálók finom falatokkal és rengeteg simogatással kényeztetik...
Ami Jolit illeti, hát ő egy gyönyörű kislány! Egyik kedvenc képem, amikor az öledben van, és csak a két hátsó futóműje látszik. A pocakja, és a selymes szőre látványára komolyabban bizseregni kezdtek a vakargató izmaim...
Nagyon várom a következő bejegyzésed! :-)

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.05.24. 16:25:34

@Nefernefernefer: Szia, üdv a blogomon, igazán megtisztelő (és lenyűgöző!), hogy az elejétől elolvastad! Ahogy elnézem, Te is rabja vagy a cicádnak, de ez érthető is :))
Az tény, hogy ihlethiányos vagyok, de majd igyekszem írogatni, ha már ilyen lelkes olvasók vannak! (bár új cicás blognak is örülnék, én szívesen olvasnék Wilson mindennapjairól, hm-hm? :)
süti beállítások módosítása