Minulómanuló

Ez a blog Jolicicáról, a befogadott teknőctarka kislány cicáról és hozzá való alkalmazkodásunkról szól

Friss topikok

  • Simone Lewis: @Veress Márta: Elvileg 2 hét és elhozzuk, fogok jelentkezni. Több színkombináció van: fekete, fehé... (2014.05.23. 12:20) Már csak 1 hónap ésésésésés....
  • Simone Lewis: @Veress Márta: Nemsokára írok újra, biztos lesznek új kalandok a kutya miatt :) (2014.05.05. 14:08) Jolicica jelentkezik
  • Simone Lewis: @Veress Márta: :) Jelentem, megszületett a bejegyzés, posztoltam! (2014.04.30. 12:15) Olvassa ezt még valaki egyáltalán?
  • Simone Lewis: @Nefernefernefer: Juj, köszönjük :) Viszont kívánom blogotírninemakaróNefernefernefernek és Wilson... (2013.01.07. 17:16) Itt van az ősz
  • Nefernefernefer: @Simone Lewis: Tökjogos, valóban. 1. tök béna vagyok mindenhez, ami nem egyszerű felhasználói csel... (2012.08.16. 14:23) Catwalk

2014.05.09. 15:14 Simone Lewis

Már csak 1 hónap ésésésésés....

Címkék: agár joli

Megérkezik. A. Mi. Kis. Agarunk-Egerünk.
Aki tarkabarka, mint a Joli. A lenti képen kb. 4 hetes már, és amúgy kislány. Amikor elmentünk kiválasztani a fajtamentéshez, egyfolytában jött utánunk, mászott ránk, szóval kiválasztott minket, én érzem. Szeretném Penny-nek hívni (épp Agymenők mániában szenvedünk, onnan az ötlet), Tominak most a Legó a névjavaslata. (A Penny jobb.)
Már előre izgulok, hogy fogja Joli elfogadni, befogadni, szétkarmolni a jövevényt. Már ha egyáltalán a kutya szeme elé mer majd kerülni.
A kutyaház készen van, alapdolgokat még be kell szerezni (póráz stb), de amúgy már "csak" várni kell.
Izgalmas időszaknak nézünk majd elébe!

penny.jpg

3 komment

2014.04.30. 12:15 Simone Lewis

Jolicica jelentkezik

Címkék: marci agár joli

Visszanézve Jolánról érdemben 2012 októberében írtam. Ha tudná, biztosan sérelmezné. Pedig azóta is szemünk fénye.

Akkor azt írtam róla, hogy bújós korszakát éli. Ez azóta is csak fokozódott. Mindig ott van ahol mi. Ha éppen mindketten bent toporgunk a 2 nm-es spájzban (Spejzben?... Kamrában.), akkor neki oda kell furakodnia; ha este tollászkodunk a kis fürdőszobában, neki be kell rongyolnia. Ez abból áll, hogy erőből nekiszalad az ajtónak és az ettől kinyílik. Nyaffogva tesz egy tiszteletkört, ránknéz, majd kimegy. Sajnos becsukni még nem tudja maga után az ajtót, ez főleg hűvösebb napokon kellemetlen. Esténként mikor tévézünk, bepréseli magát közénk és elégedetten szuszog, miközben kurkásszuk. Lámpaoltás előtt mindig bejön egy kicsit még a hálószobába és dünyörgönk az ágyon...

parnak kozt.jpg
Az esti romantikának sajnos az alkalmanként rátörő agymenés vet véget, amikor is játszásiból szét akarja marcangolni a kezünket. Ilyenkor elhangzik a jojcakát és "kitesszük" a szobából. 

Még mindig kint éjszakázik (mármint a hálónkon kívül), az alvóbázist áthelyezte a hálószobánk ajtaja mellé, ott őrzi álmunkat kómába esve. Majd, reggel 4:15 magasságában nekiáll kaparni az ajtót. Sajnos erről nem tudtuk leszoktatni. Tomi mondta, hogy egyszerűen tegyem ki az udvarra és "majd abból tanul". Aham. Tavaly nyáron már annyira zavart, hogy hajnalban tényleg kitettem az udvarra. Persze az első pár hétben hülyére aggódtam magam és alig tudtam aludni; de reggel rendre ott ült az ablakban és kétségbeesetten várva minket a reggelit. Szép lassan megszoktam, hogy nem kell aggódnom, nem hagyja el az udvarunkat. Nem mondom, nem esik jól minden egyes hajnalban leklaffogni a lépcsőn, összeszedni a macskát (mert persze bújócskázik néha a kis genya) és kitenni. Mert mire visszaérek az ágyba, sokszor pont felébredek ettől. Télen azon aggódtam, hogy meg fog fázni, de szerencsére nem volt kemény a tél. Mondjuk erről lehet, hogy Jolinak más a véleménye, mert nagyon hangosan reklamált,mikor beengedtük. Amúgy mindig Tomi kell korábban, ő szokta beengedni, ilyenkor hallom félálomban, hogy eszement nyervákolást csap, majd fél perc múlva (=a reggelije tálalása után) mély csönd.
És ilyenkor jön a kedvenc részem - miután megreggelizett, feltrappol a lépcsőn, benyaffog a szobába, dobbantva felugrik mellém és engem ébreszt. Hol azzal, hogy a bajszát az arcomba szuszakolja, hol azzal, hogy a hajamra lép, de volt, hogy a SZEMEMBE lépett. Kész vagyok tőle :) 

A kertben lelkesen kaparja ki a palántákat, próbál madarat levadászni, de sajnos esélytelen. Tavaly volt egy jó mozzanata - épp másnap készültem félmaratont futni és időben le akartam feküdni, úgyhogy 9 óra felé be akartam terelni az udvarról. Persze Joli nem akart bejönni, 20 perc keresgélés után halk nyávogással árulta el, hogy ő bizony a fenyőfán kuksol olyan 4 méter magasban. Hiába hívogattuk, nem mert lejönni. Ez a kis hülye felkergetett egy macskát, de azzal nem kalkulált, hogy le is kell majd valahogy jönnie onnan. Este fél 11-kor még ott szambáztam fejlámpával a fejelem, "Jolicicccicc"-eztem a fenyőfa ágai között, sík idegesen, hogy hogy fogom kialudni magam a futásra stb. Majd nagy nehezen lejjebb kacsázott 2 métert, és a maradék két métert egy elegáns zuhanó-borulással intézte el.
Azóta sem volt fent a fenyőfán....

Más macskákhoz való viszonya nem sokat javult. Mikor legutóbb anyósnál volt, ugyan már csak 2 métert tartott Marcellától, de azt masszívan. (Vicces amúgy, hogy Marcella, amelyik mint írtam régebben, ugyancsak teknőctarka, szépen összeszedte magát, gyönyörű cica lett! Elsőre már alig lehet megkülönböztetni Jolitól. Mint például itt, na melyik a Joli?)

joli es marci.jpg

A (nem) szocializációs témával el is érkeztünk a jelenlegi legnagyobb problémakörhöz. Lassan 1,5 éve szerencsétlenkedünk azzal, hogy szeretnénk egy kutyát, méghozzá egy agarat. Másfél éve soroljuk a pro és kontra érveket, miközben nézzük az örökbefogadható agarakat, támogatjuk a fajtamentést, agársétára mentünk stb stb stb. És meghoztuk a döntést - jöhet a kutya.
Tomi már készíti a kutyaházat, Jolánt meg mindketten stresszeljük, hogy bizony nemsokára vége az egyeduralmának.
Ma megyünk megnézni a kiskutyákat, elvileg ma ki is választjuk és várhatóan június elején jön is az agárka (egérke).
Jolán retteghet, mi meg izgulhatunk, hogy ez az antiszociális macska mit fog szólni, hogy idehozzunk egy agarat ami fél éven belül sokkal-sokkal nagyobb lesz, mint őfelsége.
Azt hiszem, lesz mesélni valóm bőven!

3 komment

2014.04.23. 11:19 Simone Lewis

Olvassa ezt még valaki egyáltalán?

Ez a költői kérdésem van. Benéz még ide valaki egyáltalán? 
Mert ha igen, írok.
Éljenek a lusta blogírók.

 

4 komment

2013.03.26. 09:48 Simone Lewis

Fussunk mint állat

Címkék: futás alapítvány gyűjtás

Nem tudom, olvassa-e még valaki egetrengető és gyakori bejegyzéseimet, de hátha. Írok majd Jolicicáról is, tényleg, de most egy rövid, félig-off.

allatmento logo.jpg

Szóval ugye szoktam futkosni, hol többet, hol kevesebbet és úgy éreztem, itt az ideje végre, hogy fussak egy félmaratont, úgyhogy beneveztem április 21-re a Vivicittára. Az egy dolog, hogy el lesz az első félmaratonom és emiatt rendesen be is vagyok tojva, de még azt is bevállaltam, hogy az Állatmentő Szolgálat Alapítvány „Fussunk mint állat” gyűjtési akciójának keretében pénzt gyűjtök. Az alapítvány aktivistái a rosszul, kegyetlen körülmények között tartott állatokat mentik és új, szerető otthont keresnek nekik; FB-n több, mint 6,000 követőjük van. A Fussunk, mint állat csapat lelkes, kezdő és amatőr futói szorgosan gyűjtik az adományokat és a csapat létszáma is szépen növöget.
Szóval a lényeg a lényeg, hogy nagyon szívesen veszünk minden összeget, mindegy egyes forint jó helyre fog kerülni. Ezen a linken van a weblap, ahol az összes futó profilja fent van, bárkit lehet támogatni, ez pedig az én profilom. És ha esetleg valaki szeretne velünk futni, még nem késő elkezdeni a készülést, lehet 3,2 km-t is futni és csapatunkhoz csatlakozva gyűjthet nekünk!

Fussunk mint állat!

Szólj hozzá!

2012.10.31. 15:08 Simone Lewis

Itt van az ősz

Címkék: marci joli

Jó régen írtam már, azóta már havazott is. Most van időm, mert itthon vagyok szabin.

Jolán itt alszik mellettem összegömbölyödve, nem akar kimenni, hideg van, na. Kitesszük, mint macskát és 5 perc múlva már nyafizik az ablakban, előadja a fázós-éhes-remegős-elhagyatott kiscica magánszámát, úgyhogy beengedjük. Napjában mindezt 10 alkalommal eljátsszuk. Nem unalmas! Ez a produkció még hagyján, amivel mostanában elrúgja a pöttyöst reggelente, az az éhezős-magányos-reggelibújásra vágyó. Az előadás abban nyilvánul meg, hogy reggel fél 5-től nekiáll kaparni az ajtót. Olyan jó volt, még nyáron sem kapart, meg is nyugodtunk, hogy milyen jól megszokta,  hogy mikor van reggeli. Aztán mikor nagy ritkán kaparta az ajtót, egy erőteljes siccegés után elszaladt és csend lett. No ennek a szép időszaknak vége. Folyamatosan kaparja az ajtót meg a rackás üveget, tök jó erre kelni, fél 5 és 6 kötött olyan 16-szor! Mi az istennyilát csináljunk vele?? NEM fogjuk beengedni éjszakára, mert akkor 4 órától a fejünkön fog ugrálni. Enni sem kap hamarabb, mert nem szeretnénk, ha 9 kilósra hízna...Várom az okos és jó tanácsokat.

De amúgy nagyon cukker, épp bújós korszakát éli. Amint valamelyikőnk a kanapén ül, egyből jön és odagömbölyödik és kéjenc módjára darál, hunyorog, mancsol, mindent csinál, mi meg gügyögünk neki nemnormális módon. Egyre szebb cica, akkora szemekkel bír nézni, hogy nem lehet neki ellenállni. Csodaszép a bundája, nemcsoda, hiszen nagyon piperkőc. Van, hogy rohangálás közben meg kell állni egy kis szőrszálrendezgetésre. A fogai is rendben vannak, mint azt alábbi, ásítós képe is mutatja :)

joli asit small_1.jpgAmúgy mialatt őszöltünk Lengyelországban, anyósnál volt. Ott meg ott van Marci cica. Nem tudom, írtam-e már róla, de ő is kis teknőctarka, mint Joli. Nagyon kis aranyos, furcsa volt egy teknőctarka kiscicát látni (Joli már felnőtt volt, mikor befogadtuk). Marci amúgy Marcella, mert mikor anyósnak mondtuk, hogy csakis lány lehet, átkeresztelte Marciról Marcellára, de mi már csak Marcizzuk. Amúgy neki is mellénye van, mint Jolinak. Annyiban más, hogy a szemöldöke kicsit világosabb, ettől teljesen unott "fejet vág", valamint mindig dülleszti a mellkasát a kis hülye, sokszor Napóleonnak hívom. Joli természetesen nem barátkozott vele össze, de az már haladás, hogy csak úgy nézett Marcira, mint egy furcsaságra, de nem fújtatott és nem borzolta magát. Marci persze nem értette, mi van, és még "leereszkedőbben" nézett Jolira :) Marci igazi kerti vagány, kint bandázik a másik kiscicával (Indigóval) és Panni kutyával. Joli kajáját Indigóval egyetemben elorozták, Joli meg csak nézett értetlenül, hogy mi is van. Azt hiszem, még edzenie kell a kisasszonynak :)
És íme egy kép Marciról, itt is éppen "haggyábékén" fejet vág.

marci.jpg

5 komment

2012.08.13. 16:34 Simone Lewis

Catwalk

Címkék: felsőpakony joli Címkék

Szép, magyaros szenvedő szerkezettel élve, fel lettünk szólítva (vagy ami mééég jobb - felszólításra kerültünk!), hogy írjak már, hogy mi van.
Az van, hogy a kisasszony kezd végre belerázódni a kintlétbe, vagyis kirázódni...öööö :)
Jolán egyre többet van az udvaron, magabiztosan szambázik végig a kifutóján. Mert az is van neki - a kertbe egy hosszú, keskeny betonjárda vezet ki, a fű közepéig beér és azt hívom a Joli catwalk-jának. Ott végigbilleg fenékrázva, majd a végén jó modellhez illően kitekint jobbra, kitekint balra, megfordul, majd visszaindul. Más kérdés, hogy visszafelé már letér, de akkor is. Vicces, mikor ott slattyog vagy épp leül a végében és onnan pásztázza birodalmát. A szomszéd macsekok vagy elszoktak most tűlünk, vagy Joli miatt már nem mernek annyira jönni, de mostanában megritkultak a látogatások. Bár, mint a lenti kis kép is mutatja, figyelnek. (Ezt a cicát hívjuk Ballábúnak - alapvetően fehér, kevés cirmos folttal, csak a mellső ballába tök cirmos). Vicces volt látni a cica buksiját a háztetőről, Jolit is és engem is megigézett.
IMG00296-20120730-2034_1.jpg
Ugyanezt a cicát végigkergette egyik este a kerítés mentén, már ugrott is volna utána, ha a kertvégi szomszéd kutyája oda nem vakkant. Attól Joli betojt és spintelt vissza. Másik alkalommal másik vendéget kergetett ki az első kerítésig. Farkát felborzolta, tiszta mosómedve volt, a gerince mentén égnek állt a szőr és morgott veszettül. Alig tudtam lecsillapítani. De legalább ezek azt jelzik, hogy már nem fél annyira, hanem harcol a kertjéért.
Sajnos a dolgát még mindig előszerettel végzi a veteményes kellős közepébe. Ha meg elciccegjük onnan, akkor elkezd hemperegni elégedett pofával a porban. Na nem mintha tudnánk rá haragudni. Vicces, amikor kergeti a tücsköket és ő is úgy ugrál, magas ívben, ahogy a tücskök. Olyan sokat még nem fogott meg szerencsére, de volt, hogy bekebelezett valami keményfedeles bogarat.
Reggel és este is egyre nehezebb becsalogatni, de ahogy még a lakásban rendre kiszaladt az ágy alól a szárazkaja-zörgetésre, most úgy trappol befelé, ha hallja a szent hangot, hogy néha csak úgy farol a betonon az ajtóban.
Amúgy azt vettem észre, hogy ahogy "öregszik" (már 3,5 éves!), egyre bújósabb lesz. Esténként úgy fekszik le mellénk, hogy feje valamelyikőnk vállán van, néz fel és csak darál. Kedvencem, mikor a kanapén nem tud a helyére feküdni, mert ott merészelünk ülni - addig kóvályog, kering, míg végre leesik a nehézfejű gazdiknak, hogy elfoglaltuk a helyét. Amikor odaengedjük, akkor boldogan néz ránk, majd beájul egy laza 4 órás alvásra.
Egyik este viszont új dolog történt - hiába hívogattam, nem jött elsőre. Pár perc néma csend és aggodalom után hallom, hogy valami zörög a kerítésnél. Persze, hogy ő volt, ez a hülye átment a szomszédba! Ahol kutya van!! És mikor hívtuk, akkor küzdötte fel magát a 2, azaz kettő méter magas palakerítésen a túloldalon, hogy visszajusson. Én kaptam egy miniinfarktust, ez a hülye meg baromi büszkén terült el utána a tornácon. Azt hiszem, mégsem elég a kert területe a kisasszonynak....Megjegyzem, a fára még mindig nem bír felmászni, tehát nem tudom, hogyan mászott fel és át a függőleges palakerítésen. Lehet, hogy Buksikutya segített neki lentről, nem tudom...
Bent talált most magának egy új kedvenc helyet - vettünk egy méregdrága csillárt ikeás lámpabúrát és annak dobozát a macskáknak találták ki....A képeken édesdeden alukál ill. bágyadtan pillog, de mikor ébren van, pillanatok alatt vágódik ki mancsa az éles karmaival és tesz helyre bennünket.
IMG00301-20120803-2235_1.jpgIMG00307-20120803-2236.jpg

5 komment

2012.06.05. 13:04 Simone Lewis

Városbéli puhány?

Címkék: kert alom felsőpakony joli

Immáron 3 hónapja élünk vidéken. Joli a kezdeti félelmeit nagyon hamar levetkőzte. Vígan szaladgál, vadászik odakint. Reggel kiengedjük, amikor megyünk dolgozni, este pedig ott ül az ajtóban és türelmesen vár minket. Van egy kedvenc helye a tornácon, ott szokott napozni és rigót nézni. A benti almot szinte már sohasem hsználja, fix helyen végzi a dolgát a kert sarkában, diszkréten. Sokszor mászik fára, egyre ügyesebben, felszalad és leszalad, mintha mindig ezt csinálta volna. Fogyott, izmosodott is.  Okosan, csak a kertben marad, az utcára nem megy ki. A nálunk szomszédolós cicákkal összehaverkodott, együtt szoktak bandázni és gerlére morogni. Múltkor felásta a kertet, meglocsolta a virágokat és az autót is lemosta.

Nos, igen, kb. annyira igaz az egész bekezdés, mint az utolsó mondat.... Megállapítottam, hogy Jolicica egy városbéli puhány. Az igaz, hogy szépen indult a kiszoktatás, lelkesen bóklászott kint, de csakis akkor, amikor mi is ott voltunk valahol a közelében. Az 5. vagy 6. lyukásás után és 1,5 hónap elteltével kisdolgát már a kertben végezte el, de a veteményes közepére. A fára (vagyis a fának) neki-nekiszaladt, 20 centire felugrott, majd azzal a mozzanattal vissza is pottyant. A szomszéd cicákkal egyáltalán nem haverkodott össze. Fújnak egymásra, volt, hogy hangos macskavircsaftra rohantam ki reggel félig felöltözve. Egyik délután 20 percig szemezett egy kandúrral a mi kertünkben. Joli teljes merevségben, a kandúr figyelme kis idő elteltével már lanyhult. Egyszer csak fújás, prüszkölés, karmolás, nyervogás majd iszkolás befelé. A kandúr adott egy maflást a Jolinak és belekapott a szemébe. Meg is ijedtem, mert elszakadt neki az a belső hártya. El is vonult csendesen szegénykém, teljesen el volt anyátlanodva, és egész este egy szemmel nézett a világba, mint egy meglett matróz. Kicsit vérzett is a szeme. Reggelre szerencsére elmúlt a vérzés és ki is tudta nyitni a szemét. Hamarosan kutya baja sem lett, de az a hártya megsérült, az látszik is, ha lehúzzúk a szemét. Szóval maradandó és látható fizikai károsodás nem történt, de lelki annál inkább. Most már egyre nehezebben tudjuk kiküldeni. Leül a küszöbön és onnan kamillázik kifelé, de amint moccanunk, vagy megpróbáljuk kiterelni, inkább visszaszalad és az előszobából bambul kifelé. Ha nagy nehezen ki is jön, akkor is csak akkor, amikor kint vagyunk. De ha a szomszédban labdáznak a gyerekek, vagy feltűnik egy hívatlan vendégcica, egyből karmolja az ajtót és megy is be. Inkább az ablakból mozizik kifelé.


Talán annyi a javulás, hogy egy kisfára VALÓBAN felmászott, vagy 1,5 méterre MAGASRA, de a landolás lejövetel kevésbé volt elegáns. Talán nem teljesen reménytelen eset.....
Bár ahogy ezt a képet elnézem, erős fenntartásaim vannak :D


8 komment

2012.03.21. 11:10 Simone Lewis

Joli, a majdnemolyan bátor

Címkék: doboz kint felsőpakony joli

3 hete hivatalosan is Felsőpakonyban élünk, minden holminkat áthoztuk. Nem kis tortúra volt, de túl vagyunk rajta és hihetetlen, de már csak 2 doboz nincs kipakolva.
Joli cica is átköltözött. Azt olvastam, hogy új helyen 2 hétig nem nagyon szabad kiengedni a lakásban tartott cicákat, mi ennek megfelelően bent tartottuk. Elég jól megismerte már a házat. A nappalit csukva tartjuk, így amint nyílik az ajtaja, rohan be és amint nem nézünk oda rágja a virágot. És amint visszamegyünk, már halljuk, hogy ugrik le a szekrényről és kotor el a bűntett helyszínéről. Az összes ablak macskaorrnyommal teli 20 centis magasságban, a kedvenc macskamozi a fenti gyerekszoba ablak, onnan nyílik kilátás a nagy kertre. Az előző tulajnak kutyája volt és most a szomszéd macskák a nagy szabadságot kihasználva élvezettel grasszálnak át a kerten, jönnek át szomszédolni. 3 macskát szoktam látni, de barátkozni még nem tudtam velük. Valamint láttam a faluban még egy teknőctarkát, két utcával lentebb. Természetesen szépsége meg sem közelíti Joliét, de azért kicsit jobban örültem neki, mint a többi falubéli macseknak. Mert szerencsére egész jó a felhozatal. Egyik este kimentünk futni, egy óra (10 km) futás alatt láttunk 3 autót és 11 macskát. Nekem kifejezetten tetszett az arány. (Báááár, ha jobban belegondolok, a 10 km-t úgy tudtuk lefutni, hogy jó pár utcában többször voltunk. Lehet, hogy egy macskát többször is láttunk?)

Nade vissza Jolihoz... Kedvenc játszófelület a lépcsőforduló - Joli a lépcsőfordulóban van, Gulo meg áll vele szemben, így Joli pont szemmagasságban van. Fel-le lépked a lépcsőn, hol alulról, hol felülről bokszol ki, Gulo meg piszkálja, hergeli. Utána jöhet a fel-le trappolás a lépcsőn, illetve a nagy kicsúszások az emeleten. Vicces hallani, ahogy robog a lépcsőn ez a kis hülye :) Egyre magabiztosabban veszi a lépcsőfokokat. Az éjszakai kaparás megszűnt. Este még alszik egyet az ágyunkon, utána csendben tűri, hogy kitegyük, és ha hajnalban már hiányzunk neki és nekiáll kaparni, egy hangos "sicc" után egyből abbahagyja. Szépen ül az ajtóban, amíg ki nem botorkálunk a szobából reggel. A konyhában nagyokat napozik, oda süt be a délutáni nap, ilyenkor nagyon fotogén.


A 4 napos szünet alatt letelt a kiírt 2 hét, így kinyitottunk neki a bejárati ajtót. Lassan, kissé lelapulva kúszott ki és teljes volt a riadalom. Minden kis neszre visszafutott a ház biztonságába, de a kíváncsiság győzőtt, mindig kijött újra. Egész jól bírtam és nem kerestem minden másodpercben, hogy éppen hol bóklászik. Hagytuk, hogy maga fedezze fel a terepet (és meneküljön vissza, ha éppen olyanja van).

Egyre távolabb merészkedett a tornáctól, a 2. napon már lejött a lépcsőn is, kiment a fűre gazos területre is. Szaglászott, bogarászott, fülelt, figyelt. Szombaton már cselezett és beszaladt az autó alá, mikor be akartuk vinni este felé. Egyszer már kintről az utcáról tereltem vissza egy taps kíséretében, egyszer meg megkergette a gyors pofavizitre beugró szomszéd macsekot. Lement a pincébe is, bement a fenyőfák alá is. Sokszor tényleg nem tudtam hol van. A szólítgatásra nem feltétlen jön elő, ezen nem is vagyok meglepődve. A frissen gereblyézett földre viszont nagy örömmel fekszik le. (Én azért annyira nem voltam boldog, mert onnan egyenesen beszaladt...mintha érezné, hogy én ettől frászt kapok.)

 

Egyre jobban élvezi a kint létet, így már látom is a leendő problémák forrását, úgy mint
- hétköznap reggel ki akar majd menni. Vigyáznunk kell az ajtónál, hogy ne slisszoljon ki

- ha kislisszol, be kell könyörögnünk a házba (szeretni fognak a szomszédok az állandó "jolicicicccicc"-ezés miatt)
- ha nem sikerül bekönyörögnünk és kint marad, egész nap rémképeket fogok látni, hogy mi történik vele, míg hazaérünk
- ha sikerül bekönyörögnünk, este 100%, hogy ki akar majd menni vadászni, csak győzzem majd berimánkodni, ahogy sötétedik.
 

Az alapkoncepció az, hogy kinti cica lesz, aki éjszaka bent alszik.
Majd meglátjuk, őnagysága mit szól ehhez.

2 komment

2012.02.23. 16:14 Simone Lewis

Joli in da house

Címkék: ház madarak joli pakony

Hétvégén fontos esemény történt életünkben - mind a mi életünkben, mind Joli életében. Kb. egy hónapja átvettük a házat és pénteken kivonultunk dobozos macskástól, hogy kint aludjunk. (Gulo aludt már kint párszor, én még nem).
Ami engem illet, baromi szarul aludtam mindkét éjszaka, idegen helyen soha nem tudok jól aludni; napközben pedig szorgosan tettünk-vettünk. Nade inkább arról regélek, Joli hogyan is élte át ezt a traumát.
Véleményem szerint érezte, hogy lesz valami, mert meg volt kergülve napok óta. Pénteken este odaérkezésünk után letettük a nappali közepére a hordozót, kinyitottuk és feszülten néztük, hogyan fog reagálni. Ki is jött 2 mp alatt és lapos fenékkel, riadt fejjel kezdett körbe-körbe járni. Először csak a nappaliban forgolódott, fel-fel nézve ránk, de aztán észrevette, hogy van még másmerre is, ki is kúszott az előtérbe, konyhába. Ott is alaposan körbejárt mindent, majd meglátta, hogy még lépcső is van! Azon is felment, szépen lassan, fent is becserkészte a terepet. Végig nagyon figyelt, minden kis zajra összerezzent. Ez a kommandózás eltartott vagy 1 óráig, amikor úgy döntött, hogy már hemperegni is akar, neki is állt a lépcsőfordulóban, ami igen poros volt még (még festés utáni állapotok voltak). Azt szépen feltörölte, majd azzal a lendülettel ment fel a fenti kiskanapéra, ami már le volt takarva tiszta ágytakaróval... Úgy vettük észre, az lesz a "bázis", így oda ágyaztunk meg neki (=oda tettük az alvóplédjét).
Az éjszakára nagyon kíváncsiak voltunk, mert itt nem tudtunk tőle 2 ajtónyira elkülönülni. Hacsak nem a nappaliba zárjuk be, ahol új kanapé van (no way!) vagy a fenti kisszobába, ami viszont inkább raktár még jelen pillanatban, így hagytuk szabadon mászkálni a lakásban. (Opció volt még, hogy a lépcső tetejére fel lehet tenni egy kiskaput, ami elzárja az emeletet; ívesre faragott lécekből áll. Fel is tettük, de két perc múlva láttuk, hogy át akart rajta bújni és persze beszorult :) Igyekeztünk nem nagyon kinevetni, hanem inkább kisegítettük onnan és leszedtük az ajtót.) Szóval mivel ugye elég vacakul aludtam, sokszor mentem ki éjszaka és végig ott gubbasztott az előtérben a kiskanapén, és mindig éber volt. Vagyis nem sokat aludt a kis drága. (Ő sem.) Ellenben piros pont, hogy nem akart beslisszolni a mi szobánkba. Reggel 5:58-kor viszont megkezdte a kaparászást az ajtón, csak a miheztartás végett.
Az igazi csodálkozás másnap jött el, amikor felhúztúk a redőnyöket és (egyelőre csak látványra ugyan, de) feltárult a kinti világ. Kékbusz és panelrengeteg helyett fenyőfákat és rigókat láthatott Joli, dudálás helyett kutyacsaholást hallott. Volt ám ámulás-bámulás! Egyik ablaktól, erkélyajtótól szaladt a másikig és csak pislogott kifelé. A kutyára még rá is morgott, így, ablakon belülről :) Még a reggelit is elfelejtette követelni. Napközben amikor nem nézelődött, lelkesen követett minket a lépcsőn. Nap végére volt, hogy gyorsabban felért az emeletre, mint én. Lefele még lassabb volt, de abban is sokat fejlődött. Gyorsulásban amúgy azért javult sokat, mert hol a fölszinten, hol az emeleten zúgott fel a porszívó vagy fúrógép, és itt még nagyobb riadalmat keltett benne. Szegénykém, fent alig tudott elbújni, hiszen alig vannak még bútorok :) Csak az ágyunk, ami alá nem lehet bebújni, meg egy dohányzó asztal, ami semmit sem takar.
A szombat éjszaka is hasonlóan telt. Ismét nem tudtam aludni, én kijárkáltam, Joli ismét a kanapén, ismét éberen, vasárnap 6-kor ismét kaparászás. A vasárnapot is hasonlóan töltötte, (ablak, lépcső, ablak, lépcső), de egyre többször terült el az asztalon, vagy ült nyugodtan a kanapén (felügyelettel természetesen). Kora délután azonban már úgy éreztük fáradtak vagyunk és hazamegyünk. Macska dobozba be és még egy óra erejéig beugrottunk cimboránkhoz. Jolit persze oda is felvittük és ott is kapott egy kis sokkot, hogy már megint milyen idegen helyen van?! Már nagyon nyávogott, éhes volt, cimboránk lábára is kapaszkodott fel. El is indultunk hamarosan haza. Kapott vacsorát és egyből olyan álomba zuhant, hogy este 11-ig szinte meg sem moccant. Jól kifáradt szegénykém, de így legalább fokozatosan kóstol bele a vidéki életbe :)

2 komment

2012.01.23. 17:16 Simone Lewis

Joli készülhet....

Címkék: ház kert joli

Ismét csak azzal tudom kezdeni, hogy nagyon régen írtam, de semmi említésreméltó nem történt. Joli - bár már nem növésben lévő tinicica - növöget, egyre nehezebb felemelni a kisasszonyt és nem hiszem, hogy mi lettünk gyengébbek. A bundája is csodaszép, meg az egész macska gyönyörű, odavagyunk érte, na. Majd bizonyítom képekkel is.
Viszont amennyire nem történt mostanáig semmi, annyira felkötheti majd most a szoknyáját a kisasszony, ugyanis költözünk! Házba! Naagy házba! Kerttel! Vidékre!!!

Szóval az elkövetkező 1-1,5 hónapban költözünk át egy kb. 3-szor nagyobb házba, aminek nagy kertje is van. Nagyon kíváncsi leszek Jolira, hiszen
- teljesen új helyre kerül majd és ettől mindig egy kicsit sokkot kap
- lesz kert, ami ugyancsak teljesen szokatlan neki. Füvet kell majd rágnia csikkek helyett, és fára kell majd ugrálnia erkélykorlát helyett (és talán megvalósul az álmom, hogy lesz ÉLŐ, ÉP növény a lakásban!)
- várhatóan lesznek neki is szomszédai, ami külön érdekes lesz, tekintve, hogy mint eddig megtudtuk, Joli nagyon antiszoci bír lenni. Nem hajlandó barátkozni. Szerintem itt kénytelen lesz. Kíváncsian várjuk a majdan kibontakozó területvitákat.
- a házban lesz lépcső. Amikor hazavittem egyszer anyuékhoz, egyik nagy borulása után  tudatosult bennem, hogy nem tud lépcsőzni. Na most majd megtanul, kénytelen lesz.
- a költözés folyamán irgalmatlan sok doboz kerül majd a lakásba, ki lesznek pakolva a szekrények, teljes lesz a felfordulás. Gyanítom, erre majd még ő is rátesz egy lapáttal és biztos vagyok benne, hogy a pakolás sokkal lassabb lesz majd az ő segítségével :)

Az viszont biztos, hogy egy darabig még bent marad Jolán, úgy olvastam, 2-3 hétig nem nagyon szabad kiengedni őket új helyen.

És, mivel részben már elkezdtük a lakást takarítani, Gulo benézett a hűtő alá. Én nem voltam otthon, csak e-mailben kaptam meg, hogy mi mindent talált alatta....
- 2 cellux
- 1 radír
- 1 cukorka
- 1 piskótatallér
- 1 befőttesüveg tető
- 1 szelet szárított narancs
- 1 golyóstoll
- 3 összegyűrt post-it cetli
- kb 2 marék alom (amit nem értek, mert a hűtő nem abban a helyiségben van, ahol az alom)
- kb. 10 beföttesgumi
- kb. fél m3 szösz (khm...no comment)

Nos, egyiket sem mi dobáltuk be a hűtő alá!

1 komment

2011.11.23. 16:54 Simone Lewis

Joli és a futás

Címkék: futás joli

Van énnekem a másik blogom, a futós. Ma ezt rittyentettem oda, de ezen a blogon is prímán megállja helyét:

A macskánk és a futás
Mármint a mi macskánk és az én futásom. Van nekünk ugyanis a macskánk, a Joli. Rosszabb napokon Jolán. Tegnap nagyon hozta a formáját, muszáj leírnom.
Este hazaértem és éreztem, hogy ha leülük a kanapéra, akkor én onnantól kezdve nem mozdulok ki, így a következőképpen alakult az estém:
Belépek az ajtón, Joli nyekeregve támad, hogy mostazonnalderögtön adjak neki vacsorát. Adok. Utána, mialatt pakolom ki az almot (ez amúgy reggelente remek kis guggológyakorlat és derékropogtató mozgás), akkor tekereg a lábam körül, hogy mostazonnal simogassam. Kicsit dünyörgök neki, de inkább rögtön elkezdek készülődni a futáshoz. Régebben olyan simán ment az ilyesmi, de az utóbbi időben képes vagyok fél órákat elszöszölni, pláne ha a macska is bezavar. Szóval nadrág elővesz, macska közben bemászik a szekrénybe, így kiveszem. Közben rájövök, hogy egy nadrág kevés lesz, így megint kinyitom a szekrényt, bokázok az ajtó körül, de megint besurran a kis genya. Kiveszem a 2. nadrágot és az 1. macskát. Felhúzom egymásra a két nadrágot (hosszú, majd rá 3/4-es), roppant csinos. Felveszem az atletikatrikkót, a hosszú ujjú futófelsőt, erre rákattan Joli, mert neonzöld, elkerekedett szemmel néz. Felveszem a cipőmet, elkezdek bemelegíteni (még bent a lakásban). Amikor fej- és karkörzéseket végzek, akkor kezd riadt fejjel nézni Jolán. Mikor hajolgatok terpeszállásban, akkor már elkezdi magát felborzolni. A láb- és térdkörzéseket már támadásnak veszi, úgyhogy bekeményít, felfújja magát és legnagyobb felületével oldalazik felém, ez igen rémisztő ám. Majd, megfutamodást színlelve (micsoda hadvezéri technikák!) átszalad a másik szobába. Mikor épp félig vagyok a pulcsimban és nem látok kifelé, akkor trappol vissza és lendül új támadásba, felugrik a lábamra. Ettől hisztis leszek, mert a karmai nem tesznek jót a futónadrágjaimnak. Elkezdünk veszekedni, ami abból áll, hogy magyarázok neki hangosan, erre ő lapít, de jár a farka, rázza a fenekét, TUDOM, hogy megint ugrani fog, és már félek tőle. Elkezdek hátra sasszézni, látom a hülye fején, hogy mindjárt ugrik, én rettegek, de nincs mese, ugrik, immár könyékig. Cselezve megfogom, még neki áll feljebb, de behajítom a kisszobába gondolkodni. Ezen elmélkedős percei alatt befejezem az öltözést. Felveszem a szürke/ezüst csíkos ujjvég nélküli csöves kötött kesztyűmet, a láthatósági csíkot a bokámra csattintom és felveszem a barna/lila/rózsaszín/bézs színekben pompázó kockás, egyszersmind csíkos sísapkámat is. A látvány fenomenális, de kárpótol a tény, hogy nem esik le a fülem futás közben. Macskát kiengedem, lenyugodott. Indulnék ki a ajtón, persze eléfekszik, nem enged ki. Elterelem, bokázok megint, de visszajön. Itt már baromira melegem van, izzadok a teljes menetfelszerelésemben, de valahogy sikerül kislisszolnom az ajtón. Kimegyek futni, mínusz 1 fok van. De jó is a ronda sapkám és a csöves kesztyűm! Lefutok egy kellemes esti 6,5 km-es patakkört 42-43 perc alatt. Végig egyenletes tempóban, alig vannak kint, csend van. Visszaérek az épülethez, a nyújtás felét még a lépcsőházban megcsinálom. Belépek a lakásba, Jolán ül a kanapén és nagyon megvetően néz rám. Kedveskedve beszélek hozzá ("ugye nem is voltam el sokáig cicukám?" és hasonlók). Nem reagál, csak elnéz a másik irányba. Ez megy 5 percig, mialatt lazítok. A lazítás végén lefekszem a padlóra és teljesen kinyújtózok. Akkor megtörik a jég, vége a durcinak. Odajön, az oldalamhoz fekszik és elkezd teljes gőzzel recsegni és darál amíg én ott fekszem.
18 percig ott feküdtem :)


 

3 komment

2011.11.17. 11:40 Simone Lewis

Piros pont Jolinak

Címkék: játék lézer pötty joli

Októberben a németországi nyaralás során átmentünk Svájcban élő barátnőmékhez. Annak ellenére, hogy b.nőm férje évekig mondta, hogy márpedig nekik macskájuk nem lesz, most két macskával élnek teljes szerelemben. A két cica benti cicus, de milliónyi játékuk van, vagy 3 kaparófa stb. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy minden macseknak megvan a saját jelleme, szokása, de barátnőm egy érdekes dologra hívta fel a figyelmemet, amit eddig én nem figyeltem meg. Ez pedig az, hogy míg az egyik cicájuk (Lili, fekete, magyar cicus) egerészik, addig Nala (bengáli fajta macsek) madarászik. Vagyis Lili azokra a játékokra, ingerekre ugrik, ami a talajon mocorognak, Nala pedig olyanokkal játszik inkább, amik a levegőben mozognak. Akkor arra hajlottam, hogy Joli inkább egerésző típus. Barátosnőm adott is nekem, vagyis Jolinak egy játékot akkor; ez egy ajtókeretre felcsíptethető tollas izé, ami gumin lóg, vagyis ha belekapaszkodik a macska, még utána is mozog stb. És még tollas is. Hazavittem, feltettem, lógott. Joli nem foglalkozott vele. Hiába mozgattam, húztam ki, semmi. Amikor letettem elé és elkezdtem húzni a padlón, akkor mutatott érdeklődést iránta csak. Az igaz, hogy ez egy idő után kimerült abban, hogy mosdatta a tollakat...de mindenesetre megállapítottam, hogy Joli bizony egerészős. Erről azóta többször is bizonyosságot nyertem.
Régóta szerettem volna neki szerezni lézer-pointert, ami Mazsiéknak is van. No tegnap megvettem végre, kíváncsian vártam az eredményt! Joli nagyon nézett, hogy mi is ez! Elkezdte kergetni, próbálta elkapni, de persze levegőt mancsolt csak, nagyon aranyos volt, ahogy ott állt értetlen fejjel! Az jött be legjobban, ha tőle olyan 3 méterre irányítottam a pöttyöt, akkor szaladt rá, nagy farolásokkal tarkítva a mutatványt. Mikor felvezettem a falra a pöttyöt, akkor követte a padlón, de a falhoz érve csak leült és nézett fölfele, de nem ugrott utána. Mikor kikapcsoltam a lézert, akkor is kereste, hogy hova tűnt, járkált fel és alá, keresgélt, nézett rám kérdőn, hogy hova is tűnt az ő pöttye! Szóval remek kis játék ez, és még nekem is kényelmesebb, mint kúszni mászni előtte a pálcás játékkal. Csak leülök a kanapéra és onnan pöttyözök neki!
Ha lesz videó, felteszem majd!

2 komment

2011.10.18. 16:02 Simone Lewis

Helyzet Jolifronton

Címkék: erkély joli karmolás

Egyhangúan telnek napjaink, az az helyzet. Reggel mikor ébredezek, Jolit már hallom gimnasztikázni, lázasan ugrál a kilincsre. Csak az a döbbenet (vagyis inkább annyira nem is meglepő, szellemi képességeit tekintve...), hogy még mindig nem tudja kinyitni az ajtót. Szóval reggel először neki adok enni, kipakolom az almot, aztán jövök én. Mostanában amikor iszom a kávémat, leülök a kanapéra és ölembe veszem a kisasszonyt, hosszában elfekszik rajtam és dünnyögünk. Emiatt kicsit korábban is kelek a kelleténél. Mikor öltözködni kezdek, akkor egyből surran a szekrénybe, és most már mindig azon a polcon akar dagasztani, ahol a harisnyáim vannak. Hangosan méltatlankodik és vitatkozik, mikor kiveszem onnan és leteszem az alsó polcra. Ott matathat, letakartam a ruhákat egy törülközővel. Napközben nem hagyom neki nyitva a szekrényt, így száraztáp ellenében kiszalad, én meg becsukhatom a szekrényt és indulhatok melózni. Deal.
Este már az előszoba szőnyegen topog, és mikor nyitom az ajtót, akkor is nehezen megy arrébb. Nem látja, hogy pont miatta alig tudok bejönni. Vacsi, alom, nyákk-nyákk, kezdődik a hiszti, hogy ki akar menni az erkélyre. De nem engedem ki, mert ugrál és már hideg is van. Tegnap reggel is ki akart menni, nem engedtem. Úgyhogy úgy gondolta, hogy akkor lesből támadósat játszik. Nem volt jó játék, ugyanis a lábam most így néz ki:

Még annyi, hogy majdnem lett még egy cicánk...Múlt hétvégén hazamentem a szülökhöz, és mikor megálltam a ház előtt, már messziről hallottam egy nagyon-nagyon hangosan nyivákoló cicát. Sokáig nem is láttam, de csak előbukkant - egy édes, apró kis hamuszürke, fehér nózival, mellénnyel és zoknikkal! Persze egyből felvettem és kezdtem elgyengülni. De kibírtam és nem hoztam fel Pestre, aznap mentem épp Joliért is Gulo anyujához, így sok lett volna, meg csak át kell ezt azért gondolni. A neve már meg volt - Zonki (keresztfiam így mondta régebben, hogy zokni. A bolygó is boglyó volt neki sokáig). És még csámpás is volt, már elképzeltem, hogy lesz egy szájhibás meg egy csámpás cicánk. No, hezitáltunk Guloval, de közben anyu már mondta, hogy azóta sem látja a kiscicát. Voltam ismét otthon, de nem jött elő. BIZTOS, hogy valaki befogadta és már vastag párnán üldögél a radiátor mellett.
Illetve cicásoknak ajánlom sok szeretettel az ezt a blogot - nagyon frappáns, találó kis rajzok blogja, amit macskások értenek igazán :) (ja, meg aki angolul is tud, mert angolul van, de sok rajz anélkül is élvezhető)

3 komment

2011.09.01. 13:23 Simone Lewis

Hogyan vegyük hülyére a gazdit?

Címkék: korlát erkély joli

A kisasszony egyre bátrabb, elkezdte feszegetni a határait és ezáltal őrölni az én idegeimet.
Már nem elég az erkélyen molyolni és érezni az esti hűvösebb szellőt. Már nem elég csak felugrani a korlátra és onnan pillogni széles e világra. Nem, felbátorodott ez a kis szaros hülye és elindult a szomszéd felé, mivel át lehet ballagni a korláton. 4 napja még szemfülesen odamentem és felkaptam, mikor csak fél testtel lógott át. 3 napja már nem voltam ilyen gyors, akkor már lépett le a szomszéd erkélyén lévő kisszékére, akkor kaptam el a grabancát (még soha nem fogtam meg így) és emeltem vissza a mi territóriumunkra és beszéltem hozzá haragosan, hosszasan. Természetesen hatás nélkül, mit is vártam? Tegnapelőtt ismét átszambázott a másik erkélyre és beletelepedett a virágosládába. Amiben nincs virág, ellenben rengeteg cigicsikk és sörösdoboz. Szóval befeküdt oda és lelkesen ette a csikkeket és meg cicceghettem neki, rázhattam a száraztápos dobozt, semmi. A fél utca már azt hallgatta, hogy "Jolib*zmeggyeremárvisszaaaa". 10 perc után kegyeskedett visszajönni. Tegnap este megint ugyanez volt. Miután bejött, persze nem engedtem ki. Megtorlás:
- pisilt
- majd kakilt
- belelépett, széthordta
- majd megint pisilt
Majd ma reggel is
- pisilt
- kakilt
- megint pisilt
Szerintem teljesen hülyének néz és élvezi, hogy az agyamra mehet ezzel!

UPDATE
Joli tegnap továbbment, szó szerint. Már a szomszéd melletti szomszéd erkélyére mászott be, ahova már át sem látok!! Ott volt vagy 20 percig! Valószínűleg nem voltak otthon, én meg csak ciccegtem, ciccegtem...kezdtem kétségbeesni, már Gulot is felhívtam, azt mondta, szerinte menjek át és csöngessek be. Leszedtem a cicaszállítót, felöltöztem stb. Erre látom, már kocog visszafelé ez a kis genya...MEGŐRJÍT!!!
De ma egy hónap után hazajön Gulo, hátha lenyugszik kissé...Ha nem, akkor többet nem megy ki az erkélyre felügyelet nélkül.
Végezetül egy kép bizonyítékként, hogyan kushad este a szomszéd szutykos virágládájában.

 

8 komment

2011.08.15. 14:38 Simone Lewis

Helyzet Jolifronton

Címkék: evés meleg korlát erkély jol

Joli pár napja megkergült. Egész este fel és alá rohangált, púposított, oldalazott, nyervákolós koncertet adott és menetrenszerűen az erkélykorláton kötött ki. Az utóbbi időben (lekopogom!), de nem kell már annyira figyelni rá, mikor kint van az erkélyen. Ha látom, hogy nagyon ugrásra-készen néz, aki ránézek és már lapít is. De nem tudom teljesen kivédeni, rendszeresen felugrál. Szerencsére hallanni szoktam, mert zörren a gyékény landoláskor. Kinézek, látom, ott szambázik a korláton. Odamegyek, megfogom szépen, kedvesen, majd behajítom a szobába. Ennyi a retorzió. Lehet, hogy kevés? Tegnap kint hagytam, amíg tusoltam és hajatmostam, kibírtam, hogy ne rohanjak ki csuromvizesen az erkélyre, hogy él-e még a macska. Sőt, tegnap még az is megtörtént, hogy elaludt az erkélyen! Ilyen sem volt még soha.
Legalább nem volt annyira dögmeleg mostanában és nem szenved(ünk) annyira. Sőt, én felteszem a nyáripaplanra a plédet éjszakára. Valamelyik este bevackolódtam és Joli olyat csinált, mint még soha - bekérte magát a paplan alá! Az otthoni cicák rendszeresen bebújtak mellém és a hasamhoz gömbölyödtek régen és most is anyuval, jobbanmondva anyun alszanak. Joli erre soha sem volt hajlandó, de ezúttal magától odajött. Igaz, 10 perc után (m)elege lett, kikúszott és nagy zuttyanással lefeküdt a hűtő elé. De akkor is. Jó kis kemence lesz télen, ha így folytatjuk.
Étkezési fronton említésre méltó, hogy nem eszik annyit. Igaz, nem is kap sokat. Egy kis felesleg le is ment róla. A főtt tojást nem eszi meg, kipróbáltuk. Csináltunk vele egy tesztet is múlt szombaton. Én cukrosan eszem a túrós tésztát, Gulo sósan, szalonnával. Ebédünk végeztével letettük a két üres tányért és figyeltünk, hogy macskánk édesszájú-e vagy a sósra bukik. Beleszagolt mindkét tányérba, majd otthagyta...Ezt a macskát még tesztelni sem lehet! Anyukám szerint kegyetlen vagyok, hogy nincs előtte mindig valami ropogtatnivaló és azt mondja, be van este Joli oldala! Ez persze nem igaz, most végre nem egy kisgömböc. És csakazértsem hagyok kint neki szárazat, mert úgyis addig eszik, amíg van előtte étel.
Sajnos elég sokat van egyedül, emiatt lelkiismeret furdalásom is szokott lenni. Sokszor hazaérek melóból és 1 óra múlva elmegyek futni, vagy ha nem futok, akkor találkozok valakivel és 9 felé érek haza. Nagyon sértődötten tud nyervogni, mikor hazaérek, hogy én megint egyedül hagytam őt. De olyan kis lüke, amikor meg otthon vagyok és szeretnék vele játszani vagy csak megdögönyözni, akkor meg hisztizik, otthagy és megvetően, sokat és hangosan hisztizik. Bezzeg amikor odatartom neki a skype mikrofont, hogy üzenjen már Gulonak, akkor néz rám, mint egy néma hal és meg sem nyikkan.

4 komment

2011.07.18. 17:33 Simone Lewis

Ismét fotók

Címkék: képek tappancs kócos joli cirmuja

Ismét csináltam pár képet, melyeket megosztok a nagyérdemű olvasóközönségemmel. Van köztük 2 nem-Joli kép is, de szerintem nem fogjátok bánni! De először Joli:

1. Kapott egy játszópálcát, ezzel az eggyel lehet mozgásra venni az utóbbi időben, de maximum 3 percig csak:

2. Meredten nézés az erkélyen. Jelzem, legelső szem paradicsomtermésemet nem ő verte le, hanem én...

3. Gorillatappancs :)

4. Nem-Joli - csipagyáros Cirmuja cica otthon (2. kasztos lakó)

5. Nem-Joli - Kócos, valamint a "Nem én voltam!" tekintet

4 komment

2011.07.11. 16:32 Simone Lewis

Okostojás

Címkék: meleg ész bunda joli

Kutyameleg van.
Ez engem is megvisel, pedig én nem hordok bundát. 29 fok van a lakásban. Szegény Joli, próbál hűs pontot keresni, csak szegénykém nem tudja, hogy olyan NINCS. Néha a hűtő elé fekszik, de ott sem jobb. Este kimegy az erkélyre, pár percet pöszmög a viráglevelekkel, de aztán elterül a meleg kövön. Ez sem segít. Így azzal próbálkozik, hogy vedlik. Úgy, de úgy hullik a szőre, hogy Gulo szerint már két macskát felbundázhattunk volna abból, amit az utóbbi időben összeszedtünk utána. Bosszantó. Ami meg sajnálatos, hogy ismét kipottyant az egyszál fehér bajusz! Tudom, hogy újra fog neki nőni, de azt ki kell várni.

Most egy hét jólét volt, mert ma reggelig itthon volt Gulo, lehetett vele őrültködni. Az őrültködésből ugyan sokszor gondolkodás lett külön szobában, de Jolit ez cseppet sem riasztotta el attól, hogy helyből felugorjon a hátunkra. Tegnap reggel meg csak úgy passzióból nekem szaladt, megfejelte a térdemet, aztán bevágtázott az ágy alá. Okos macska. Ezt bizonyítja az is, hogy nem a ventillátor elé, hanem mögé fekszik :)
De nem az eszéért szeretjük, szerintem ez már köztudott. Múltkor nagyon aranyos volt. Este, amikor meghallja, hogy kikapcsoljuk a tévét vagy felberreg a fogkefe hangja, egyből trappol be az ágy alá. Történt egyik este, hogy a TV előtt hasalt a kisasszony, mi pedig ott áltunk, kikapcsoltuk a tévét és kíváncsian néztünk Joleszra, hogy hogyan reagál. A következő zajlott le:
(0. TV zajosan kikapcsol)
1. Joli felül
2. Szemek elkerekednek
3. Fejét felemeli, rámnéz
4. Gulóra néz
5. Gondolkodik
6. Oldalra néz az ajtó felé
7. Ismét Gulóra néz
8. Rámnéz
9. Nekiiramodik, beszalad az ágy elá.
Esküszöm, hallottam kattogni a pirinyó fogaskerekeket a fejében! Jót nevettünk, ahogy eljutott neki az infó, majd leesett neki a tantusz, hogy akkor most mi is a teendő.
De biztos a meleg az oka, hiszen az orvosmeteorológia is azt írja, hogy ilyenkor lassul a reakcióidő!

2 komment

2011.06.24. 13:36 Simone Lewis

Jolán képekben

Címkék: képek joli

Íme a régóta tervezett fotóposzt. Elnézést Joli rajongóitól, de hűtlen módon az újonnan indított, másik blogommal foglalkoztam inkább mostanság...mea culpa!

Tehát a képek:

Ilyen, amikor segít dobozt összehajtogatni:

Ilyen, amikor azt hiszi, hogy esik bent az eső:

Ilyen, amikor azt hiszi, ő a ház űrnője:

Ilyen, amikor levegőbicajozik:

Ilyen, amikor duzzog:

Ilyen, amikor nagyon szép:

2 komment

2011.06.15. 18:34 Simone Lewis

Demolition cat returns

Címkék: macska virág légy rombol joli

A beígért folytatás jókora késéssel, de itt van. Mint ahogy hallom másoktól is, röpül az idő, meg a sok-sok légy, rovar...Ez utóbbi Jolinak különösen kedvez, bár tulajdonképpen az előbbi is, hiszen Gulo megkezdte féléves kiküldetését, ahonnan havonta 1x jön haza, így Jolinak is egyre kevesebbet kell már rá várni (ahogy nekem is :)

Szóval gyorsan eltelt a május, az idő szépen javult, szokásossá váltak az erkélyezések.


Lekopogom, de Joli nem nagyon ugrál a korlátra, csak egyszer kellett eddig leszednem onnan, az idő többi részében nyugodtan nézelődik, bogarászik, cigicsikket vagy virágot rágcsál. A cigicsikkek továbbra is potyognak fentről, ebből a szempontból jó lenne a 10. emeleten lakni....De sajnos a virágokat ill. egy szem (immár szép nagy!) paradicsom palántámat is rágcsálja ez a kis szenya. Híres virággyilkos vagyok, úgyhogy most különös gonddal nevelgetem az erkélyen lévő virágokat, meg a kollégától kapott paradicsomot. De Joli is különös gonddal szereti ezeket megrágni. Hiába szólok rá, ciccegek, tapsolok, nem hagyja abba. (Bezzeg a macskafűre tett nagyívben.)
Az enyhe fejbekólintás ideiglenes hatással ugyan, de bír.
Arról már írtam korábban, hogy a lakásban felköltöztettem a virágokat a szekrény tetejére, és meg is menekültek a növények. Mostanáig. Ugyanis egyik kávé feletti reggeli mélázásom során felnéztem az egyik virágra és láttam, hogy módszeresen meg van rágva. Tehát Joli suttyomban már a szekrény tetejére is feljár egy kis zöldségért!! Hova tegyem a gazakat, zárjam el őket szekrénybe?! Egyik macskás barátnőm körbekeni illóolajjal a kaspókat és akkor nem mennek oda a macskák. Ki fogom próbálni.

Joli másik nyári extrém sportja a légyvadászat. Nincs ebben semmi meglepő: macska, légy, repül, macska repül utána ész nélkül. A meglepő dolog szombaton történt. Reggel becsuktam az ablakokat és egyúttal bezártam egy nagyon irritáló módon zümmögő legyet is. Indultam haza vidékre, meg is fordult a fejemben, hogy nem lesz ennek jó vége: randa hangos légy + unatkozó Joli kombó...Még anyuéknak is mondtam otthon, hogy kíváncsi vagyok, mire érek haza, de persze nem gondoltam komolyan. Pedig úgy kellett volna. Mikor leparkoltam a lakás előtt és felnéztem az ablakba, nem Joli nézelődő kis buksiját láttam, amin mindig úgy elézékenyülük. Most is elérzékenyültem, de nem örömömben. Az ablakban ugyanis kereszben lelógott a karnis...Félve nyitottam be a lakásba. Őrült tekergőzéssel ott nyávogott egyből a lábam alatt Jolán, de nem törődtem vele, becsörtettem a szobába és egy pillanat alatt ideges lettem - karnis lelógva, függöny letépve, kislámpa leborítva, összetörve. Meglehetősen indulatosan adtam Jolinak vacsorát (mert persze ez volt a legfontosabb!), aztán elpakoltam az állólámpát, kihúztam az ágyat, az éjjeliszekrényt, bepaszíroztam a létrát, megkerestem a kiesett csavart, előszedtem a csavarhúzót, elvesztettem a csavart, fél óráig kerestem a csavart, felidegesítettem magam, megtaláltam a csavart, felcsavaroztam a karnist, visszatettem a zilált függönyt, összeapplikáltam az eltört lámpát, kivittem a létrát, visszataszigáltam az éjjeliszekrényt, az ágyat, a lámpát, eltettem a szerszámosládát, leültem a kanapéra és mérgesen néztem Jolira.

Ennyi a nap mérlege.

6 komment

2011.05.13. 16:39 Simone Lewis

Antiszoci Joli

Címkék: micu joli mimi

Nagyon régen jelentkeztem már, sűrű időszakom volt, nem tudtam írni. Joli cica él és virul, köszöni az érdeklődést, csak engedjük ki az erkélyre.
 

De menjünk csak szépen sorba. Gulo még mindig idegenben volt és sűrűn hazajártam vidékre a szülői házba, hétköznap is, többször csak Joli miatt jöttem "fel" a városba. Miután épp elég benzint elpöfögtem már, jött az ötlet, hogy egyszerűbb lenne, ha bedobozolnám Jolit és vinném őt is a hétvégére. Kicsit tartottam az ötlettől, mert a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy Joli minden, csak nem barátságos. Félelmeim beigazolódtak.

Pénteken este hazaértem macskástól, Jolit kiengedtem, egyből hátracsapott füllel indult a hasonkúszva szaglászás, szerintem teljesen kikészült a sok macskaszagtól.
Nálunk otthon kasztrendszer van a macskák birodalmában. Micu és Mimi, a két radiátorkirálynő thai cica az 1. kaszt, full extrás kiszolgálásban van részük 27/4. Manó és Cirmuja (egy cirmos és egy "whiskas-cirmos") a 2. kaszt - ők az alagsor királynői, vagyis királya és királynője, de sokszor beosonnak az 1. kaszt területére is, vagyis a lakásba. A kinti szedett-vedett banda a 3. kaszt. Nevük és számuk állandóan változik, a kiosztott étellel arányosan. Ők is beosonnak sokszor, de náluk erős retorzió van alkalmazva, így csak ritkábban jutnak be a lakásba. Nos, ennek a macskacsapatnak a szagállományát próbálta Joli feltérképezni. A kezdeti feszültséget oldotta némi vacsora, de hamarosan gyülekeztek a sötét felhők (=Micu és Mimi). A két thai próbált barátkozni, érdeklődni, de Joli nem vette a lapot. Fújtatott, farkatborzolt, tarajosra borzolta szőrét a hátán. Úgyhogy kénytelenek voltunk szétválasztani a két társaságot. Joli maradt a földszinten, a helyiek meg az emeleten. Az ajtót nyitva hagytuk azért, mert különben Joli szétkaparta volna.

Mikor mentem le este, az alábbi kép tárult a szemem elé. Sajnos mobillal készült a kép, de tisztán kivehető, hogyan figyelik Jolit (szobában bent, ajtó mögött) a kis házőrzők (amúgy amikor ezt észrevettem Jolinak még látszott a parkettán a batman alakú árnyéka, de mire fényképeztem, még beljebb húzódott).


 

Éjszaka először lent hagytam az almot Jolistól, de kaparta az ajtót. Aztán fogtam az almot meg a macskát, felcipeltem őket a kisszobába (vagyis az én ex-szobámba), de ott is kapart. Végük kiengedtem és a két otthoni volt egy ajtóval elválasztva tőle. Joli persze egész éjszaka kóborolt a lakásban, hol rajtam aludt, hogy csak rámugrott, hogy jelezze, hogy még megvan.

Reggel amikor lementem, édesdeden aludt a fotelban, betakargatva pléddel (tőlem ezt soha nem tűri el!) és anyuék azt mondták nincs is baj ezzel a cicával, milyen kis aranyos.
Aham.
Amikor a Mimi a nyitott ablak melleti radiátoron sziesztázott, a Joli odaosont és felugrott és kitört az égiháború. Keresztülvágtázás a szobán, nem kímélve senkit és semmit, hatalmas fújtatással kirohanás és leborulás a lépcsőn. Ugyanis (!) Joli nem tud lépcsőzni! Erre most jöttem rá. Nálam nincs lépcső, ellenben otthon jó sok és még meredek is. Szegénykém oldalazva kacsázva ment fel és le, felfele többször megfejelve a következő lépcsőfokot is...És amikor az attak után le akart rohanni, az nem jött össze, egy hatalmas legurulás lett belőle.

Ott eldöntöttem, hogy én nem leszek macskaőr a hétvége további részében, bedobozoltam és visszapöfögtem vele székes fővárosunkba és megkértem Gulo anyuját, hogy vállalja be 2 napra. Szerencsére nem volt gond és oda tudtam vinni ezt a kis hülyét. Ott már volt többször. Valamennyire ismeri a terepet, de a betolakodót itt sem tűrte :) (A piros sarokban jobbra Joli, vele átellenben, a kék sarokban balra vendégcica)

 
 

Otthon pedig, ahogy elvonult az idegen, ismét kisimultak az idegek és lehetett nyugodtan aludni.

Folyt. köv. hamarosan!

2 komment

2011.03.23. 09:11 Simone Lewis

Micuko

Címkék: noé menhely micuko

Otthon szüleimnél ismét nőtt az állatsereglet, ismét vannak kistacsik, de mi nem tudjuk őket felnevelni. Miután a négy kutyusból csak kettőnek sikerült otthon gazdát találni, elkezdtem a menhely honlapokat bogarászni. Persze egyből el is kanyarodtam a témától és már a cicákat nézegettem. Érdekes, meglepően sok teknőctarka cicát láttam! Találtam egyet a Noé honlapján, Micukót, aki nagyon hasonlít Jolira!
 
Persze ismét eljátszottam a plusz egy cica ötletével, milyen jól ellennének! De sajnos nem, nem megy. Kicsi a lakás, ha elutazunk két macskát elvinni kölcsönbe már macerásabb, szóval - nem.
De! Ha már igaziból nem tudok örökbe fogadni másik cicát, akkor legalább megteszem virtuálisan, úgyhogy Micuko most az én kis pártfogoltam! 
 

És ha egy hét nem 7 napból állna, hanem mondjuk 8-ból, vagy 9-ből, akkor kimennék önkéntesnek is segíteni a cicamenhelyre. De sajnos egyszerűen nem fér bele az időmbe. Talán majd nyáron.
 
 

4 komment

2011.03.17. 18:24 Simone Lewis

Újra együtt a nagy csapat

Régen jelentkeztem. Tünk. De nem az én hibám! Írtam bejegyzést, csak a technika ördöge közbeszólt. Ezen felhúztam magam, összevesztem vele és otthagytam duzzogva. Piha.

Joli köszöni, él és virul. Sőt! Gulo soknapos máshollét után pár napra hazajött. VÉGRE! Elég nehezen bírom Jolánnal. Ez annyit, de annyit nyekereg, hogy nem hiszem el! Amikor már csak zörren a kulcs a zárban, már ott sertepertél az ajtó mögött, a cipőmet alig tudom levenni, mert ott csalinkázik a bokám körül. Esélyt nem ad egy kézmosásra. Először azt gondoltam, hogy ennyire éhes, de evés után ugyanúgy folytatja mindig és nyomja a szöveget (nem hiszem, hogy desszertet kér). Majd nagy nyekkenésekkel elvágja magát és csak néz. De hogy! Az a vádló tekintet!
Reggel már sokszor hamarabb kelek 20 perccel (ami nálam igen nagy szó, tekintve, hogy minimum 6-7-szer szundiztatom az ébresztőt, hogy fél 8-kor kikászálódjak). Csakis miatta, hogy miután ő megreggelizett, vécézett, összepakoltam- és takarítottam utána, majd én is megmosakodtam és megfőztem a kávémát, naszóval hogy legyen egy 20 perces reggeli dörmögés, dürrögés. A hálátlanja ezután menetrendszerűen bemegy ruhásszekrénybe, és úgy kell kikönyörögnöm onnan(=meg kell zsarolnom egy kis szárazzal). Este is úgy kell kirimánkodni (
=meg kell zsarolnom egy kis szárazzal) az ágy alól. DE! Ezen a téren már rafkós lett - hiába rázogatom a dobozt, most már nem jön ki egyből. Ott gubbaszt. Olyan jó 5-10 perc után kijön, mikor azt hiszi, hogy már nem figyelek. A hülyéje. És finoman rácsukom az ajtót, egy jójcakáttal kísérve. Meg némi lelkiismeret furdalással, hogy szegénnyel megint alig foglalkoztam...

De a lelkiismereti problémák hamar elillannak. Csak hogy negatívumot is írjak, ismét bizonyosságomat leltem affelől, hogy Joli igenis tudatosan rombol. Aznap mikor Gulo elutazott, összetörte a kedvenc állólámpámat. De úgy jó alaposan, 35 percig az üvegszilánkokat szedegettem a szőnyegből, ami őt persze marhára lekötötte. (párszor hallottam röhögni is, esküszöm!) Összetört egy kaspót is, leverte a szekrény tetejéről, de ezt már meg sem említem. Mindenesetre úgy néz ki, már a szekrény teteje sincs biztonságban tőle.
 
De hol is kezdtem?... Ja, hogy Gulo hazajött. Volt ám bandázás! Fel- és alá rohangálás, szőnyeggyűrés, asztalra ugrálás, asztalról leesés! Csak úgy szállt a macskaszőr a tavaszi napsütésben, "öröm" volt nézni! A keddi szép időben március 15 örömére Joli is kivonult az erkélyre, boldogan hempergett meg a koszban. Természetesen meredten néztem minden mozdulatát, nehogy a korlátra ugorjon elszavalni a 12 pontot, de kivételesen lent maradt és nézte ahogy Gulo napszemüvegben fröccsözött az asztalnál (hiába no, tudunk élni).

Sajnos Gulo azóta ismét elutazott, most 1,5 hónapig nem lesz itthon. Mondtam neki, hogy elviheti Jolit, de kinevetett. Pedig nem vicceltem. (Valószínűleg ismét eszembe jutott a lámpa). Hogy fogja ezt kibírni Joli. És én??
 
Ja és még valami! Látogtók voltak nálunk és először látták Jolit és megkérdezték vemhes-e. Azt hiszem, diétára kell fognom. Előre félek a bosszútól.
 
Nem csoda, egy ilyen sötét, félelmetes, egy-szál-fehér-bajszos cicától lehet is!!
 

3 komment

2011.01.15. 15:31 Gulo-Gulo

Képriport

Címkék: fotó játék cica mindennapok joli kaparófa

Felgyülemlett bizonyos mennyiségű fotó Joliról, melyek közül bizonyos mennyiségűt közzétennék. Csak itt, csak most, csak Önöknek, csak.

Íme az első, melyen Joli látható, amint kiröhög minket, miután kinyalogatta a joghurtos tálkát.

 

Íme a második, melyen Joli látható amint szatyorba bújósat játszik. (De nem túl ügyes, hiszen ez egy bevásárló táska.)

 

Íme a harmadik, melyen Joli látható, amint jelenést lát. Ennek hatására egy egész hétig jól viselkedett. Tisztelte gazdáit, nem lopott szivacsot, nem ölt bogarat, szerette felecicáit mint önnön magát.

 

Íme a negyedik, melyen Joli látható, amint újra szatyorba bújósat játszik. Ezúttal ügyesebben.

 

Íme az ötödik, melyen Joli látható, amint Bertalanon szunyókál. Bertalan egy kutyabáb, Joli néha megcibálja.

 

Íme a hatodik, melyen Joli látható, amint egy pléd alatt pihenget. A plédre önállóan feküdt rá, viszont mi tekertük bele. Így érdekesebb a fotó témája, mondhatni mókás. Igaz?

 

És a hetedik kép, melyen Joli látható, amint a szuper kaparófáján hever. Ez a kaparófa kissé instabil, így játékra csak megkötésekkel alkalmas, de legalább kaparni lehet.

 

Remélem mindenkinek tetszettek a képek. Most pedig, menjetek kirándulni, hisz jó idő van, és még a civilizáció sem omlott össze.

 

 

2 komment

2011.01.13. 08:58 Simone Lewis

Életünk napjai

Címkék: karácsony kényeztetés joli kaparófa

 
Nagyon elmaradtam a blog-írással, de egyszerűen annyi teendő volt az utóbbi időszakban, hogy nem volt rá időm. No meg valljuk be, Joli sem ment át hatalmas változásokon az utóbbi időben, így ha felüldátumoznám a korábbi írásokat, akkor is hű képet adnék mindennapjainkról. A kettes alát érő lenti mikulásos rajzom után után meg lehet, hogy jobb is, hogy nem próbálkoztam :)
De azért vegyünk sorba a sorbavenni valókat:

1. Karácsony - mindenféle baki nélkül eltelt, de valószínűleg ez annak tudható be, hogy nem volt karácsonyi felhajtás, még karácsony fa sem, így Jolinak nem volt mit felborítania, széttépnie, megrágnia, elpusztítania stb.

2. Kaparófa - újabban használja. Heti háromszor már feltápászkodik rá a nagyasszony. Viszont tekintettel arra, hogy "drága" volt és nagyon "jó" minőségű a bútordarab, meglehetősen billeg és ha még Joli is felhelyezi egyre nehezebb testét, akkor a szerkezet súlypontja felülre kerül és még jobban billeg. Úgyhogy többször ébredtem arra egy mini-infarktussal kísérve az éjszaka folyamán, hogy Jolán leugrott és kirúgva maga alól az egész kócerájt az ablaknak csattant a kaparófa. Nem is szokott rajta nagyon ücsörögni, ezért fénykép sincsen, mert mire előszedem a gépet, csak a Joli elsuhanó árnyát látom. De legalább kapirgálja amúgy, ezáltal az eddig éles karmai még élesebbek lettek, még mélyebb árkokat szánt a már amúgy is sokat edzett bőrünkön és a harisnyáimon...(Tulajdonképpen nem volt sok haszna ennek a kaparófának. Talán annyi, hogy amikor ott ül rajta a Joli, nagyon szépen megy a kaparófa színe a Joli kis mellényéhez.)

3. Étkezések - igény egyre többször van rá, mi viszont kemények vagyunk, mint Tarzan talpa és nemet mondunk. Ha tudunk. A kisasszony már a leghalkabb villacsörgésre, tányérzörrenésre mellettünk terem. Ha az asztalnál ülünk, akkor csak néz, de azt elég megvetően teszi. Érdekes, hogy mindig ugyanazon széken ülő embert nézi...Ha a kanapén ülve eszünk, amit persze nem szabad, akkor nincs kegyelem, sűrű köröket róva kerülget minket. Vicces, hogy mintha mágneses taszítás jönne létre, amerre Joli jár, pont az ellenkező irányba lendül a kezünk a tányérral. Egy idő után megunja és belemászik egyenesen a tányérba. Ezt viszont mi unjuk meg, felkapjuk Jolit és kitesszük gondolkodni. Okos cica, sokat szokott gondolkodni az utóbbi időben....

 
4. Kényeztetések - leginkább reggel kéretik alkalmazni. Miután első dolgunkként felszolgáltuk a reggelijét és azt befalta, jön és eldobja magát. Mostanában már nyekken is egyet ilyenkor, valószínűleg gyarapodó súlyának tudható be. Szóval jön, nyervogás, puffanás és nyekkenés, majd könyörgő tekintet, aminek nem lehet ellenállni, lekucorodunk mellé. Többször a szőnyegen ülve kávéztam mostanában. Ma reggel voltam futni, 5:40-kor indultam (nooormális?) és már akkor jött a szokásos műsorral, de nem hagytam magam. Viszont amikor visszajöttem futásból és lefeküdtem meghalni nyújtani, akkor ott keringőzött mellettem, igyekezett a legnagyobb felületével nekem bújni. Hol a lábamnál nyúlt el, majd felpattant, át a fejemhez; ott sem jó, irány az oldalam. Az kényelmes volt nekem is, kézre esett kapirgásznom a feje búbját. Vicces látványt nyújhattunk, így utólag belegondolva...
 
5. Befutások - Joli az éjszakáit egyedül tölti, két ajtóval is elszeparálva tőlünk. Az esti jóéjt puszi előtt azonban mindig az ágyunkon alszik. És rászokott arra, hogy amikor megyünk érte, akkor villámgyorsan beugrik az ágy alá, csak hogy könyöröghessünk neki. Egy idő után meguntuk a nyégykézlábazást az ágy előtt, így zsarolásos módszerhez folyamodtunk. A száraztápos doboz megcsörrentése után, mint a nyíl jött kis és szaladt a tálkájához. De ez a kis szemét drága tanul. Egyrészt ha már azt hallja, hogy lekapcsoljuk a tévét / fogat mosunk, már akkor sprintel az ágy alá; illetve nem jön ki a dobozzörgetésre sem az utóbbi két hétben. Elég bosszantó. A végén el fogja érni, hogy velünk alszik....

 


3 komment

2010.12.06. 09:42 Simone Lewis

Jolimikulás

Címkék: mikulás joli

Boldog Mikulást Mindenkinek, nyáááúúúú

1 komment