Szeretem, ha van menetrend a napjaimban, szeretem megtervezni, hogy a nap folyamán (munkahelyen kívül) mit fogok csinálni. Ma időben eljöttem bentről és már hazafele kitaláltam a nap hátralévő részét. Időbeosztással lefixálva, f7-7-ig Joli megetetése, alom kipakolása, Joli dögönyözése, 1 órányi tanulás 7 és 8 között, aztán futás 8 és 9 között, majd este egy kis tévézés, "leeresztés". Némi időeltolódással, de többé kevésbé összehoztam.

Amikor nekiültem a tanulásnak, eszembe jutott, hogy kint tanulok az erkélyen és Joli is kijöhet. Kinyitok egy széket, arra lekucorodok, és mivel nőből vagyok, remek periférikus látással megáldott egyén lévén, majd közben fél szemmel figyelek Jolira. Szépen kiültem, kezemben könyv, füzet, toll, fél szem és Joli (két utóbbi nem a kezemben!). Minden adott.

Joli eddig csak nagyon keveset volt kint az erkélyen és vagy esett, vagy pusztulat meleg volt. Most, kellemes idő lévén, boldogan kikocogott. Jolán fizikai változásokon ment keresztül másodpercek alatt, szerintem az eső előtt őrült módon repdeső madaraknak köszönhetően. Szemei kitágultak, pupillái szinte eltűntek. Füle megnőtt, nyaka megnyúlt és orra remegett.

Boldogan hempergett a mindennap felsepert balkonon a koszos erkélyen, és összeszedte az összes létező koszt a bundájára, mint ahogy ez látszik is a képen. Megevett egy bogarat (pedig előtte vacsorázott), valami elszáradt növénydarabot, majd még rágcsált valamit, remélem nem valami több napos cigicsikket, amit a felettünk lakók lelkesen pöckölnek ki. Mindenesetre nagyon rágta.....

Én persze egyfolytában Jolit néztem, mit csinál, mikor ugrik, közben kezemben a füzet stb. Eszembe jutott, hogy messziről úgy nézhetek ki, mint aki macskát rajzol - keresztbetett lábon füzet és folyamatosan oldalra néztem, csak épp a macska nem ül meg egy helyben :)
Bár ez a póz megért egy fotót:

Az erkélyezésnek (és nem-tanulásnak...) egy légy vetett végett, berepült a szobába, Joli meg utána. Úgyhogy szedtem én is a cókmókomat és bevonultam a szobába, hogy készülődjek a futáshoz. Persze ez is lassabban ment, mert Jolit kellett simogatni, kiszedni a szájából a cipőfűzőt, kipakolni az almot, mert persze akkor jött rá a termelés... Aztán ismét talált egy bogarat, és rovarbiológus cica lévén ezt is alaposan tanulmányozta és persze ezt is le kellett fényképezni:

Végül az ütemterv tartalmi részét tarva ugyan, de késve indultam futni. Én is nyeltem egy-két bogarat, de jól esett. A futás, nem a bogarak.. Most már megfürödve, elfáradva pihengetek, miközben Jolán fikszíroz, ugyanis rájött az esti bolondóra :)