Szép, magyaros szenvedő szerkezettel élve, fel lettünk szólítva (vagy ami mééég jobb - felszólításra kerültünk!), hogy írjak már, hogy mi van.
Az van, hogy a kisasszony kezd végre belerázódni a kintlétbe, vagyis kirázódni...öööö :)
Jolán egyre többet van az udvaron, magabiztosan szambázik végig a kifutóján. Mert az is van neki - a kertbe egy hosszú, keskeny betonjárda vezet ki, a fű közepéig beér és azt hívom a Joli catwalk-jának. Ott végigbilleg fenékrázva, majd a végén jó modellhez illően kitekint jobbra, kitekint balra, megfordul, majd visszaindul. Más kérdés, hogy visszafelé már letér, de akkor is. Vicces, mikor ott slattyog vagy épp leül a végében és onnan pásztázza birodalmát. A szomszéd macsekok vagy elszoktak most tűlünk, vagy Joli miatt már nem mernek annyira jönni, de mostanában megritkultak a látogatások. Bár, mint a lenti kis kép is mutatja, figyelnek. (Ezt a cicát hívjuk Ballábúnak - alapvetően fehér, kevés cirmos folttal, csak a mellső ballába tök cirmos). Vicces volt látni a cica buksiját a háztetőről, Jolit is és engem is megigézett.
Ugyanezt a cicát végigkergette egyik este a kerítés mentén, már ugrott is volna utána, ha a kertvégi szomszéd kutyája oda nem vakkant. Attól Joli betojt és spintelt vissza. Másik alkalommal másik vendéget kergetett ki az első kerítésig. Farkát felborzolta, tiszta mosómedve volt, a gerince mentén égnek állt a szőr és morgott veszettül. Alig tudtam lecsillapítani. De legalább ezek azt jelzik, hogy már nem fél annyira, hanem harcol a kertjéért.
Sajnos a dolgát még mindig előszerettel végzi a veteményes kellős közepébe. Ha meg elciccegjük onnan, akkor elkezd hemperegni elégedett pofával a porban. Na nem mintha tudnánk rá haragudni. Vicces, amikor kergeti a tücsköket és ő is úgy ugrál, magas ívben, ahogy a tücskök. Olyan sokat még nem fogott meg szerencsére, de volt, hogy bekebelezett valami keményfedeles bogarat.
Reggel és este is egyre nehezebb becsalogatni, de ahogy még a lakásban rendre kiszaladt az ágy alól a szárazkaja-zörgetésre, most úgy trappol befelé, ha hallja a szent hangot, hogy néha csak úgy farol a betonon az ajtóban.
Amúgy azt vettem észre, hogy ahogy "öregszik" (már 3,5 éves!), egyre bújósabb lesz. Esténként úgy fekszik le mellénk, hogy feje valamelyikőnk vállán van, néz fel és csak darál. Kedvencem, mikor a kanapén nem tud a helyére feküdni, mert ott merészelünk ülni - addig kóvályog, kering, míg végre leesik a nehézfejű gazdiknak, hogy elfoglaltuk a helyét. Amikor odaengedjük, akkor boldogan néz ránk, majd beájul egy laza 4 órás alvásra.
Egyik este viszont új dolog történt - hiába hívogattam, nem jött elsőre. Pár perc néma csend és aggodalom után hallom, hogy valami zörög a kerítésnél. Persze, hogy ő volt, ez a hülye átment a szomszédba! Ahol kutya van!! És mikor hívtuk, akkor küzdötte fel magát a 2, azaz kettő méter magas palakerítésen a túloldalon, hogy visszajusson. Én kaptam egy miniinfarktust, ez a hülye meg baromi büszkén terült el utána a tornácon. Azt hiszem, mégsem elég a kert területe a kisasszonynak....Megjegyzem, a fára még mindig nem bír felmászni, tehát nem tudom, hogyan mászott fel és át a függőleges palakerítésen. Lehet, hogy Buksikutya segített neki lentről, nem tudom...
Bent talált most magának egy új kedvenc helyet - vettünk egy méregdrága csillárt ikeás lámpabúrát és annak dobozát a macskáknak találták ki....A képeken édesdeden alukál ill. bágyadtan pillog, de mikor ébren van, pillanatok alatt vágódik ki mancsa az éles karmaival és tesz helyre bennünket.
