Jó régen írtam már, azóta már havazott is. Most van időm, mert itthon vagyok szabin.
Jolán itt alszik mellettem összegömbölyödve, nem akar kimenni, hideg van, na. Kitesszük, mint macskát és 5 perc múlva már nyafizik az ablakban, előadja a fázós-éhes-remegős-elhagyatott kiscica magánszámát, úgyhogy beengedjük. Napjában mindezt 10 alkalommal eljátsszuk. Nem unalmas! Ez a produkció még hagyján, amivel mostanában elrúgja a pöttyöst reggelente, az az éhezős-magányos-reggelibújásra vágyó. Az előadás abban nyilvánul meg, hogy reggel fél 5-től nekiáll kaparni az ajtót. Olyan jó volt, még nyáron sem kapart, meg is nyugodtunk, hogy milyen jól megszokta, hogy mikor van reggeli. Aztán mikor nagy ritkán kaparta az ajtót, egy erőteljes siccegés után elszaladt és csend lett. No ennek a szép időszaknak vége. Folyamatosan kaparja az ajtót meg a rackás üveget, tök jó erre kelni, fél 5 és 6 kötött olyan 16-szor! Mi az istennyilát csináljunk vele?? NEM fogjuk beengedni éjszakára, mert akkor 4 órától a fejünkön fog ugrálni. Enni sem kap hamarabb, mert nem szeretnénk, ha 9 kilósra hízna...Várom az okos és jó tanácsokat.
De amúgy nagyon cukker, épp bújós korszakát éli. Amint valamelyikőnk a kanapén ül, egyből jön és odagömbölyödik és kéjenc módjára darál, hunyorog, mancsol, mindent csinál, mi meg gügyögünk neki nemnormális módon. Egyre szebb cica, akkora szemekkel bír nézni, hogy nem lehet neki ellenállni. Csodaszép a bundája, nemcsoda, hiszen nagyon piperkőc. Van, hogy rohangálás közben meg kell állni egy kis szőrszálrendezgetésre. A fogai is rendben vannak, mint azt alábbi, ásítós képe is mutatja :)
Amúgy mialatt őszöltünk Lengyelországban, anyósnál volt. Ott meg ott van Marci cica. Nem tudom, írtam-e már róla, de ő is kis teknőctarka, mint Joli. Nagyon kis aranyos, furcsa volt egy teknőctarka kiscicát látni (Joli már felnőtt volt, mikor befogadtuk). Marci amúgy Marcella, mert mikor anyósnak mondtuk, hogy csakis lány lehet, átkeresztelte Marciról Marcellára, de mi már csak Marcizzuk. Amúgy neki is mellénye van, mint Jolinak. Annyiban más, hogy a szemöldöke kicsit világosabb, ettől teljesen unott "fejet vág", valamint mindig dülleszti a mellkasát a kis hülye, sokszor Napóleonnak hívom. Joli természetesen nem barátkozott vele össze, de az már haladás, hogy csak úgy nézett Marcira, mint egy furcsaságra, de nem fújtatott és nem borzolta magát. Marci persze nem értette, mi van, és még "leereszkedőbben" nézett Jolira :) Marci igazi kerti vagány, kint bandázik a másik kiscicával (Indigóval) és Panni kutyával. Joli kajáját Indigóval egyetemben elorozták, Joli meg csak nézett értetlenül, hogy mi is van. Azt hiszem, még edzenie kell a kisasszonynak :)
És íme egy kép Marciról, itt is éppen "haggyábékén" fejet vág.