Joli pár napja megkergült. Egész este fel és alá rohangált, púposított, oldalazott, nyervákolós koncertet adott és menetrenszerűen az erkélykorláton kötött ki. Az utóbbi időben (lekopogom!), de nem kell már annyira figyelni rá, mikor kint van az erkélyen. Ha látom, hogy nagyon ugrásra-készen néz, aki ránézek és már lapít is. De nem tudom teljesen kivédeni, rendszeresen felugrál. Szerencsére hallanni szoktam, mert zörren a gyékény landoláskor. Kinézek, látom, ott szambázik a korláton. Odamegyek, megfogom szépen, kedvesen, majd behajítom a szobába. Ennyi a retorzió. Lehet, hogy kevés? Tegnap kint hagytam, amíg tusoltam és hajatmostam, kibírtam, hogy ne rohanjak ki csuromvizesen az erkélyre, hogy él-e még a macska. Sőt, tegnap még az is megtörtént, hogy elaludt az erkélyen! Ilyen sem volt még soha.
Legalább nem volt annyira dögmeleg mostanában és nem szenved(ünk) annyira. Sőt, én felteszem a nyáripaplanra a plédet éjszakára. Valamelyik este bevackolódtam és Joli olyat csinált, mint még soha - bekérte magát a paplan alá! Az otthoni cicák rendszeresen bebújtak mellém és a hasamhoz gömbölyödtek régen és most is anyuval, jobbanmondva anyun alszanak. Joli erre soha sem volt hajlandó, de ezúttal magától odajött. Igaz, 10 perc után (m)elege lett, kikúszott és nagy zuttyanással lefeküdt a hűtő elé. De akkor is. Jó kis kemence lesz télen, ha így folytatjuk.
.jpg)
Étkezési fronton említésre méltó, hogy nem eszik annyit. Igaz, nem is kap sokat. Egy kis felesleg le is ment róla. A főtt tojást nem eszi meg, kipróbáltuk. Csináltunk vele egy tesztet is múlt szombaton. Én cukrosan eszem a túrós tésztát, Gulo sósan, szalonnával. Ebédünk végeztével letettük a két üres tányért és figyeltünk, hogy macskánk édesszájú-e vagy a sósra bukik. Beleszagolt mindkét tányérba, majd otthagyta...Ezt a macskát még tesztelni sem lehet! Anyukám szerint kegyetlen vagyok, hogy nincs előtte mindig valami ropogtatnivaló és azt mondja, be van este Joli oldala! Ez persze nem igaz, most végre nem egy kisgömböc. És csakazértsem hagyok kint neki szárazat, mert úgyis addig eszik, amíg van előtte étel.
Sajnos elég sokat van egyedül, emiatt lelkiismeret furdalásom is szokott lenni. Sokszor hazaérek melóból és 1 óra múlva elmegyek futni, vagy ha nem futok, akkor találkozok valakivel és 9 felé érek haza. Nagyon sértődötten tud nyervogni, mikor hazaérek, hogy én megint egyedül hagytam őt. De olyan kis lüke, amikor meg otthon vagyok és szeretnék vele játszani vagy csak megdögönyözni, akkor meg hisztizik, otthagy és megvetően, sokat és hangosan hisztizik. Bezzeg amikor odatartom neki a skype mikrofont, hogy üzenjen már Gulonak, akkor néz rám, mint egy néma hal és meg sem nyikkan.