3 hete hivatalosan is Felsőpakonyban élünk, minden holminkat áthoztuk. Nem kis tortúra volt, de túl vagyunk rajta és hihetetlen, de már csak 2 doboz nincs kipakolva.
Joli cica is átköltözött. Azt olvastam, hogy új helyen 2 hétig nem nagyon szabad kiengedni a lakásban tartott cicákat, mi ennek megfelelően bent tartottuk. Elég jól megismerte már a házat. A nappalit csukva tartjuk, így amint nyílik az ajtaja, rohan be és amint nem nézünk oda rágja a virágot. És amint visszamegyünk, már halljuk, hogy ugrik le a szekrényről és kotor el a bűntett helyszínéről. Az összes ablak macskaorrnyommal teli 20 centis magasságban, a kedvenc macskamozi a fenti gyerekszoba ablak, onnan nyílik kilátás a nagy kertre. Az előző tulajnak kutyája volt és most a szomszéd macskák a nagy szabadságot kihasználva élvezettel grasszálnak át a kerten, jönnek át szomszédolni. 3 macskát szoktam látni, de barátkozni még nem tudtam velük. Valamint láttam a faluban még egy teknőctarkát, két utcával lentebb. Természetesen szépsége meg sem közelíti Joliét, de azért kicsit jobban örültem neki, mint a többi falubéli macseknak. Mert szerencsére egész jó a felhozatal. Egyik este kimentünk futni, egy óra (10 km) futás alatt láttunk 3 autót és 11 macskát. Nekem kifejezetten tetszett az arány. (Báááár, ha jobban belegondolok, a 10 km-t úgy tudtuk lefutni, hogy jó pár utcában többször voltunk. Lehet, hogy egy macskát többször is láttunk?)
Joli cica is átköltözött. Azt olvastam, hogy új helyen 2 hétig nem nagyon szabad kiengedni a lakásban tartott cicákat, mi ennek megfelelően bent tartottuk. Elég jól megismerte már a házat. A nappalit csukva tartjuk, így amint nyílik az ajtaja, rohan be és amint nem nézünk oda rágja a virágot. És amint visszamegyünk, már halljuk, hogy ugrik le a szekrényről és kotor el a bűntett helyszínéről. Az összes ablak macskaorrnyommal teli 20 centis magasságban, a kedvenc macskamozi a fenti gyerekszoba ablak, onnan nyílik kilátás a nagy kertre. Az előző tulajnak kutyája volt és most a szomszéd macskák a nagy szabadságot kihasználva élvezettel grasszálnak át a kerten, jönnek át szomszédolni. 3 macskát szoktam látni, de barátkozni még nem tudtam velük. Valamint láttam a faluban még egy teknőctarkát, két utcával lentebb. Természetesen szépsége meg sem közelíti Joliét, de azért kicsit jobban örültem neki, mint a többi falubéli macseknak. Mert szerencsére egész jó a felhozatal. Egyik este kimentünk futni, egy óra (10 km) futás alatt láttunk 3 autót és 11 macskát. Nekem kifejezetten tetszett az arány. (Báááár, ha jobban belegondolok, a 10 km-t úgy tudtuk lefutni, hogy jó pár utcában többször voltunk. Lehet, hogy egy macskát többször is láttunk?)
Nade vissza Jolihoz... Kedvenc játszófelület a lépcsőforduló - Joli a lépcsőfordulóban van, Gulo meg áll vele szemben, így Joli pont szemmagasságban van. Fel-le lépked a lépcsőn, hol alulról, hol felülről bokszol ki, Gulo meg piszkálja, hergeli. Utána jöhet a fel-le trappolás a lépcsőn, illetve a nagy kicsúszások az emeleten. Vicces hallani, ahogy robog a lépcsőn ez a kis hülye :) Egyre magabiztosabban veszi a lépcsőfokokat. Az éjszakai kaparás megszűnt. Este még alszik egyet az ágyunkon, utána csendben tűri, hogy kitegyük, és ha hajnalban már hiányzunk neki és nekiáll kaparni, egy hangos "sicc" után egyből abbahagyja. Szépen ül az ajtóban, amíg ki nem botorkálunk a szobából reggel. A konyhában nagyokat napozik, oda süt be a délutáni nap, ilyenkor nagyon fotogén.
.jpg)
A 4 napos szünet alatt letelt a kiírt 2 hét, így kinyitottunk neki a bejárati ajtót. Lassan, kissé lelapulva kúszott ki és teljes volt a riadalom. Minden kis neszre visszafutott a ház biztonságába, de a kíváncsiság győzőtt, mindig kijött újra. Egész jól bírtam és nem kerestem minden másodpercben, hogy éppen hol bóklászik. Hagytuk, hogy maga fedezze fel a terepet (és meneküljön vissza, ha éppen olyanja van).
Egyre távolabb merészkedett a tornáctól, a 2. napon már lejött a lépcsőn is, kiment afűre gazos területre is. Szaglászott, bogarászott, fülelt, figyelt. Szombaton már cselezett és beszaladt az autó alá, mikor be akartuk vinni este felé. Egyszer már kintről az utcáról tereltem vissza egy taps kíséretében, egyszer meg megkergette a gyors pofavizitre beugró szomszéd macsekot. Lement a pincébe is, bement a fenyőfák alá is. Sokszor tényleg nem tudtam hol van. A szólítgatásra nem feltétlen jön elő, ezen nem is vagyok meglepődve. A frissen gereblyézett földre viszont nagy örömmel fekszik le. (Én azért annyira nem voltam boldog, mert onnan egyenesen beszaladt...mintha érezné, hogy én ettől frászt kapok.)
Egyre távolabb merészkedett a tornáctól, a 2. napon már lejött a lépcsőn is, kiment a
Egyre jobban élvezi a kint létet, így már látom is a leendő problémák forrását, úgy mint
- hétköznap reggel ki akar majd menni. Vigyáznunk kell az ajtónál, hogy ne slisszoljon ki
- ha kislisszol, be kell könyörögnünk a házba (szeretni fognak a szomszédok az állandó "jolicicicccicc"-ezés miatt)
- ha nem sikerül bekönyörögnünk és kint marad, egész nap rémképeket fogok látni, hogy mi történik vele, míg hazaérünk
- ha sikerül bekönyörögnünk, este 100%, hogy ki akar majd menni vadászni, csak győzzem majd berimánkodni, ahogy sötétedik.
Az alapkoncepció az, hogy kinti cica lesz, aki éjszaka bent alszik. Majd meglátjuk, őnagysága mit szól ehhez.
