A kisasszony egyre bátrabb, elkezdte feszegetni a határait és ezáltal őrölni az én idegeimet.
Már nem elég az erkélyen molyolni és érezni az esti hűvösebb szellőt. Már nem elég csak felugrani a korlátra és onnan pillogni széles e világra. Nem, felbátorodott ez a kis szaros hülye és elindult a szomszéd felé, mivel át lehet ballagni a korláton. 4 napja még szemfülesen odamentem és felkaptam, mikor csak fél testtel lógott át. 3 napja már nem voltam ilyen gyors, akkor már lépett le a szomszéd erkélyén lévő kisszékére, akkor kaptam el a grabancát (még soha nem fogtam meg így) és emeltem vissza a mi territóriumunkra és beszéltem hozzá haragosan, hosszasan. Természetesen hatás nélkül, mit is vártam? Tegnapelőtt ismét átszambázott a másik erkélyre és beletelepedett a virágosládába. Amiben nincs virág, ellenben rengeteg cigicsikk és sörösdoboz. Szóval befeküdt oda és lelkesen ette a csikkeket és meg cicceghettem neki, rázhattam a száraztápos dobozt, semmi. A fél utca már azt hallgatta, hogy "Jolib*zmeggyeremárvisszaaaa". 10 perc után kegyeskedett visszajönni. Tegnap este megint ugyanez volt. Miután bejött, persze nem engedtem ki. Megtorlás:
- pisilt
- majd kakilt
- belelépett, széthordta
- majd megint pisilt
Majd ma reggel is
- pisilt
- kakilt
- megint pisilt
Szerintem teljesen hülyének néz és élvezi, hogy az agyamra mehet ezzel!