Egyhangúan telnek napjaink, az az helyzet. Reggel mikor ébredezek, Jolit már hallom gimnasztikázni, lázasan ugrál a kilincsre. Csak az a döbbenet (vagyis inkább annyira nem is meglepő, szellemi képességeit tekintve...), hogy még mindig nem tudja kinyitni az ajtót. Szóval reggel először neki adok enni, kipakolom az almot, aztán jövök én. Mostanában amikor iszom a kávémat, leülök a kanapéra és ölembe veszem a kisasszonyt, hosszában elfekszik rajtam és dünnyögünk. Emiatt kicsit korábban is kelek a kelleténél. Mikor öltözködni kezdek, akkor egyből surran a szekrénybe, és most már mindig azon a polcon akar dagasztani, ahol a harisnyáim vannak. Hangosan méltatlankodik és vitatkozik, mikor kiveszem onnan és leteszem az alsó polcra. Ott matathat, letakartam a ruhákat egy törülközővel. Napközben nem hagyom neki nyitva a szekrényt, így száraztáp ellenében kiszalad, én meg becsukhatom a szekrényt és indulhatok melózni. Deal.
Este már az előszoba szőnyegen topog, és mikor nyitom az ajtót, akkor is nehezen megy arrébb. Nem látja, hogy pont miatta alig tudok bejönni. Vacsi, alom, nyákk-nyákk, kezdődik a hiszti, hogy ki akar menni az erkélyre. De nem engedem ki, mert ugrál és már hideg is van. Tegnap reggel is ki akart menni, nem engedtem. Úgyhogy úgy gondolta, hogy akkor lesből támadósat játszik. Nem volt jó játék, ugyanis a lábam most így néz ki:
Még annyi, hogy majdnem lett még egy cicánk...Múlt hétvégén hazamentem a szülökhöz, és mikor megálltam a ház előtt, már messziről hallottam egy nagyon-nagyon hangosan nyivákoló cicát. Sokáig nem is láttam, de csak előbukkant - egy édes, apró kis hamuszürke, fehér nózival, mellénnyel és zoknikkal! Persze egyből felvettem és kezdtem elgyengülni. De kibírtam és nem hoztam fel Pestre, aznap mentem épp Joliért is Gulo anyujához, így sok lett volna, meg csak át kell ezt azért gondolni. A neve már meg volt - Zonki (keresztfiam így mondta régebben, hogy zokni. A bolygó is boglyó volt neki sokáig). És még csámpás is volt, már elképzeltem, hogy lesz egy szájhibás meg egy csámpás cicánk. No, hezitáltunk Guloval, de közben anyu már mondta, hogy azóta sem látja a kiscicát. Voltam ismét otthon, de nem jött elő. BIZTOS, hogy valaki befogadta és már vastag párnán üldögél a radiátor mellett.
Illetve cicásoknak ajánlom sok szeretettel az ezt a blogot - nagyon frappáns, találó kis rajzok blogja, amit macskások értenek igazán :) (ja, meg aki angolul is tud, mert angolul van, de sok rajz anélkül is élvezhető)
