Bár ez a blog alapvetően Joliról szól, de már sok említés esett otthoni sziámi (vagyis thai) cicáinkról, így szentelek nekik is egy bejegyzést, szerintem megérdemlik.
Micuka 2002 májusában került hozzánk, főiskolai lakótársam tesójánál születtek kiscicák és (ingyen) kaptunk egy cicókát. Kecskemétre mentünk érte, szerelem volt első látásra. Szegényke az autózást nem nagyon bírta, egyfolytában menekülni próbált. Ott a kocsiban elkezdtünk gondolkodni a nevén, anyuval brainstormingoltunk és dobálóztunk a szép, különleges cicanevekkel. Apukám meg egyfolytában mondogatta, hogy legyen Micu, mert az cicanév. Addig mondogatta, míg Micu Micu lett.
Nagyon játékos cica volt, kedvence a negrócukorka volt, az volt a csali, ha ki akartuk csábítani valahonnan, illetve bárhonnan leszedte. A mai napig találunk a lakás legeldugottab helyein szétrágcsált negrócukrot, pedig ennek lassan 9 éve.
Idővel felcseperedett, és még műtét előtt szerettük volna, hogy legyenek legalább egyszer kiscicái, így párkeresést indítottunk, meg is találtuk a két utcával arrébb lakó Don Juant, Tomit. Tomi csodaszép kandúrbandi volt, és iszonyatosan bandzsa volt :) A frigy nehezen ugyan, és elég hangosan, de létrejött és Micuka nemsokára világrahozott 4 kiscicát. Az első sajnos halva született, de a további 3 nagyon is eleven volt. 2 fiú, és egy kislány. A kislány Mimi lett, a fiúk közül az egyiknek találtunk gazdit, ő Olivér lett, a nálunk maradt pedig a Tomi nevet kapta meg.
Nagyon szép kis család volt, imádtak a kertben játszani, Micuka a háttérben figyelt, amíg a kisördögök garázdálkodtak.
Meg is nőttek hamar, ment is a tülekedés télen a radiátornál :)
Tomi sajnos 1 évesen, amikor érett férfiú lett, elindult vadászni és nem jött haza többet. Nagyon sokáig vártuk, de csak nem jött. Bízunk benne, hogy valahol jó helyen van és olyan szép és vagány kandúrbandi lett, mint névadó apukája!
Maradt tehát Mimi otthon nekünk Micukával, akik azóta is szerves részét képezik az otthoniak életének. Mimi sajnos eléggé meghízott, szerintem Garfield hozzá képest egy filigrán cica, de pont ettől olyan egyedi. Azért sokszor diétáztatjuk, de ahogy nekünk embereknek, neki sem megy nagyon jól a koplalás...
Micuka csendes, jóravaló cicahölgy, már 9 éves és teljesen hozzánknőtt. Egy szavunk nem lehet ellene (talán a kanapénk máltatlankodna, ha beszélni tudna...). Mindig ott van, ahol a történések mennek, de csak szépen, csendben, szolidan. Mimi meg egy kedves kis butus. Nagyon fél mindenkitől, alig mutatkozik; amikor hazamegyek, van, hogy elő sem jön, úgy kell nekem bemásznom utána az ágy alá, ha látni szeretném.
Ha emberek lennének Micuka egy érett, kiegyensúlyozott, karcsú hölgy lenne; Mimi pedig egy kicsit butus, de nagyon kerek lány :)