Hétvégén fontos esemény történt életünkben - mind a mi életünkben, mind Joli életében. Kb. egy hónapja átvettük a házat és pénteken kivonultunk dobozos macskástól, hogy kint aludjunk. (Gulo aludt már kint párszor, én még nem).
Ami engem illet, baromi szarul aludtam mindkét éjszaka, idegen helyen soha nem tudok jól aludni; napközben pedig szorgosan tettünk-vettünk. Nade inkább arról regélek, Joli hogyan is élte át ezt a traumát.
Véleményem szerint érezte, hogy lesz valami, mert meg volt kergülve napok óta. Pénteken este odaérkezésünk után letettük a nappali közepére a hordozót, kinyitottuk és feszülten néztük, hogyan fog reagálni. Ki is jött 2 mp alatt és lapos fenékkel, riadt fejjel kezdett körbe-körbe járni. .jpg)
Először csak a nappaliban forgolódott, fel-fel nézve ránk, de aztán észrevette, hogy van még másmerre is, ki is kúszott az előtérbe, konyhába. Ott is alaposan körbejárt mindent, majd meglátta, hogy még lépcső is van! Azon is felment, szépen lassan, fent is becserkészte a terepet. Végig nagyon figyelt, minden kis zajra összerezzent. Ez a kommandózás eltartott vagy 1 óráig, amikor úgy döntött, hogy már hemperegni is akar, neki is állt a lépcsőfordulóban, ami igen poros volt még (még festés utáni állapotok voltak). Azt szépen feltörölte, majd azzal a lendülettel ment fel a fenti kiskanapéra, ami már le volt takarva tiszta ágytakaróval... Úgy vettük észre, az lesz a "bázis", így oda ágyaztunk meg neki (=oda tettük az alvóplédjét).
Először csak a nappaliban forgolódott, fel-fel nézve ránk, de aztán észrevette, hogy van még másmerre is, ki is kúszott az előtérbe, konyhába. Ott is alaposan körbejárt mindent, majd meglátta, hogy még lépcső is van! Azon is felment, szépen lassan, fent is becserkészte a terepet. Végig nagyon figyelt, minden kis zajra összerezzent. Ez a kommandózás eltartott vagy 1 óráig, amikor úgy döntött, hogy már hemperegni is akar, neki is állt a lépcsőfordulóban, ami igen poros volt még (még festés utáni állapotok voltak). Azt szépen feltörölte, majd azzal a lendülettel ment fel a fenti kiskanapéra, ami már le volt takarva tiszta ágytakaróval... Úgy vettük észre, az lesz a "bázis", így oda ágyaztunk meg neki (=oda tettük az alvóplédjét). Az éjszakára nagyon kíváncsiak voltunk, mert itt nem tudtunk tőle 2 ajtónyira elkülönülni. Hacsak nem a nappaliba zárjuk be, ahol új kanapé van (no way!) vagy a fenti kisszobába, ami viszont inkább raktár még jelen pillanatban, így hagytuk szabadon mászkálni a lakásban. (Opció volt még, hogy a lépcső tetejére fel lehet tenni egy kiskaput, ami elzárja az emeletet; ívesre faragott lécekből áll. Fel is tettük, de két perc múlva láttuk, hogy át akart rajta bújni és persze beszorult :) Igyekeztünk nem nagyon kinevetni, hanem inkább kisegítettük onnan és leszedtük az ajtót.) Szóval mivel ugye elég vacakul aludtam, sokszor mentem ki éjszaka és végig ott gubbasztott az előtérben a kiskanapén, és mindig éber volt. Vagyis nem sokat aludt a kis drága. (Ő sem.) Ellenben piros pont, hogy nem akart beslisszolni a mi szobánkba. Reggel 5:58-kor viszont megkezdte a kaparászást az ajtón, csak a miheztartás végett.
Az igazi csodálkozás másnap jött el, amikor felhúztúk a redőnyöket és (egyelőre csak látványra ugyan, de) feltárult a kinti világ. Kékbusz és panelrengeteg helyett fenyőfákat és rigókat láthatott Joli, dudálás helyett kutyacsaholást hallott. Volt ám ámulás-bámulás! Egyik ablaktól, erkélyajtótól szaladt a másikig és csak pislogott kifelé. A kutyára még rá is morgott, így, ablakon belülről :) Még a reggelit is elfelejtette követelni. Napközben amikor nem nézelődött, lelkesen követett minket a lépcsőn. Nap végére volt, hogy gyorsabban felért az emeletre, mint én. Lefele még lassabb volt, de abban is sokat fejlődött. Gyorsulásban amúgy azért javult sokat, mert hol a fölszinten, hol az emeleten zúgott fel a porszívó vagy fúrógép, és itt még nagyobb riadalmat keltett benne. Szegénykém, fent alig tudott elbújni, hiszen alig vannak még bútorok :) Csak az ágyunk, ami alá nem lehet bebújni, meg egy dohányzó asztal, ami semmit sem takar.
A szombat éjszaka is hasonlóan telt. Ismét nem tudtam aludni, én kijárkáltam, Joli ismét a kanapén, ismét éberen, vasárnap 6-kor ismét kaparászás. A vasárnapot is hasonlóan töltötte, (ablak, lépcső, ablak, lépcső), de egyre többször terült el az asztalon, vagy ült nyugodtan a kanapén (felügyelettel természetesen). Kora délután azonban már úgy éreztük fáradtak vagyunk és hazamegyünk. Macska dobozba be és még egy óra erejéig beugrottunk cimboránkhoz. Jolit persze oda is felvittük és ott is kapott egy kis sokkot, hogy már megint milyen idegen helyen van?! Már nagyon nyávogott, éhes volt, cimboránk lábára is kapaszkodott fel. El is indultunk hamarosan haza. Kapott vacsorát és egyből olyan álomba zuhant, hogy este 11-ig szinte meg sem moccant. Jól kifáradt szegénykém, de így legalább fokozatosan kóstol bele a vidéki életbe :)
