Tegnap este Goluval adtunk a Saturday Night Fevernek és nekiálltunk (ültünk) társasozni. Nemrég beszereztünk egy Monopoly-t és azt akartuk kipróbálni. Elolvastuk a szabályokat, bábut választottunk, majd elkezdtünk játszani. Joli szépen aludt a helyén a kanapé sarkában.

Olyan 15 perc elteltével, felébredvén a dobókocka és a zizegő ezresek hangjára, úgy döntött, ő is beszáll a játékba, és körbenézett a pályán.

 Nagyon tetszett neki. Igaz, nem kiütős játék a monopoly, ő azért kiütött egy-két bábut.

Itt úgy gondoltuk, jobb ezt a játékot kettesben játszani, így Jolánt (ha rossz, akkor Jolán) kitessékeltük a szobából. Persze erőtlen, később erőteljesebb hangon fejezte ki nemtetszését. Párszor felsóhajtottam, hogy "szegény Jolicica...", de a mondatok csak a levegőben lógtak, nem kaptuk meg a hőn áhított engedélyt a bejutásra. Végül nem bírtam, és mondtam, hogy én bizony beengedem, és ha megint be akar állni, majd akkor kitesszük. Joli biztos megérezte bentlétének bizonytalanságát, mert ezúttal nem állt már be játszani (ill. rá a játékra...), hanem úgy döntött, hogy hátulról kibicel. Rá is tette kezét mancsát vagyonom egy részére.

Hathatós segítségével el is vesztettem a játékot :) De legalább kiderült, hogy lehet mellette társasozni.

Végezetül itt egy kép a ma reggeli napozásról: