Jolicica nem egy sportembermacska. Rájöttem, hogy nem szereti a sportot. Hogy miből?

Edzőterembe járok heti 2, de inkább 3 alkalommal.
Amikor reggel megyek, akkor 5:50-kor szól az ébresztő óra, ami annyira korán van, hogy még Joli is alszik. Előtte este kikészítem a ruháimat, úgyhogy egy gyors cicamosdás után indulok is, vagyis olyan 10 percen belül. Persze Joli felébred, amikor készülődök és követeli a reggeli dögönyözést, és nem utolsósorban a reggelijét. Egyfolytában a lábam elé fekszik, eldobja magát, jön utánam a fürdőszobába, bele a kádba és onnan nyekereg rám, hogy megkapja a reggeli szeretet-adagot. Viszon kegyetlen módon sietnem kell, ezért csak minimális simogatást kap némi bocsánatkérő dünnyögéssel kísérve részemről. A reggelit (ételt és simogatást) csak később kapja meg, sőt, még le is van pisszegve, hogy Gulogulo tudjon aludni. Úgyhogy jön is a méltatlankodás, majd visszavonul a helyére és onnan néz rám sértett arccal, ahogy csendben kilépek a lakásból.

Amikor este, munka után megyek edzeni, este fél 10 felé érek haza. Joli ilyenkor a legaktívabb, én meg kissé hulla vagyok a hosszú nap után. Miközben pakolom ki az edzős holmimat, ott sertepertél, felmászik a ruhaszárítóra, jön utánam a fürdőbe. Amikor lerogyok a kanapéra, hogy pihenjek, akkor ott ugrál körülöttem, játékot követelve. Ilyenkor bezzeg nem elég a dögönyözés, pedig nekem az esne jól - egy kis dorombolás, ejtőzés. Szóval ilyenkor sem szeret. Még jó, hogy Gulogulo otthon van már ilyenkor és a vacsorán is túl van a kisasszony, és megkapta a szokásos kommandós kiképzést Gulugulotól.

Néha esténként szoktam kézisúlyzózni otthon, ilyenkor beállok a TV elé, és néhány gyakorlatot elvégzek, nem sokat, maximum 10 perc az egész. Joli jön, elém áll, és következik az attak - rámnéz, szugerál, feneket ráz és ugrik fel a karomra, hátamra, mindenhova, cél a kezemben mozgó kis kék súlyzó (izé.., hatalmas malomkőnyi acélkorong). Persze rászólok, pisszegek, de semmi hatása (meg is lepődnék, ha lenne...). Így egy idő után elvonul duzzogva és bámul rám az előszobából.

Gulogulo (továbbiakban csak Gulo) is jár floorball-ozni (wow!) illetve úszni, tehát hetente többször ő is későn jön haza, így nála is jön az rész, hogy ő pakolászna, fejezné be a napot, de Joli máshogy gondolja.

Amikor Gulo este otthon gyúr (emelgeti a kanapét és fekvenyom a konyhával), az sem tetszik a mi cicánknak, illetve azt is játéknak veszi. Gulo csinálja a felüléseket, Joli ráugrik, meg lesből letámadja. Amikor pedig a fekvőtámaszok vannak soron (háton a szekrénysor, természetesen), akkor ott mászkál alatta és ugrál a könyökére, ami - mi tagadás - megnehezíti ezt a gyakorlatot. Ilyenkor szoktam pár perc múlva hallani a.) pisszegést, siccinnen-ezést, b.) gerilla-kiképzést követő hangokat Gulótól, hangos aú-kal és ááá-kal vegyítve (nem fáj neki, csak a macskát motiválja, of course).

Joli csak egy sportot szeret, amit meglepő módon ő maga, lány létére is űzni szokott, igaz, kényszer hatására :)

Ez pedig a boksz: íme