Nem sok minden történt az utóbbi időben, úgyhogy helyzetjelentés következik a pillanatnyi állapotokról.
Joli most éppen, mint az őőőőőrült, rohangál összevissza, felugrik mindenre, lever mindent, semmi sem áll meg előtte. De szerintem ha előveszem a joghurtos poharat, egyből ott fog teremni és shrek-cica szemekkel fog nézni. Az almás-fahéjas joghurt a kedvence, mint nekem, így osztoznunk kell. Már nem elég neki, hogy lenyalogatja a teőlkeqwf (most végigment a klaviatúrán, ez annak a nyoma. A szerk.) Szóval nem elég, hogy lenyalogatja a tetőt, mászik, mászik, nyomja a fejét a joghurtos dobozba (istenem, bár egyszer rászorulna!!! :) ), én pedig hadonászok a kanállal, hogy "siccinnennemszabad", de nem adja fel. Így meghagyom neki az utolsó falatokat. De a látvány miatt (joghurtcsepp a fehér bajuszszálon) megéri.
Na ilyen jószívű vagyok én.
Na ilyen jószívű vagyok én.
Most a kinyitott ruhaszárítón kúszik végig, folyton becsúszik két drót közé, kacsázik. Roppant vicces, ahogy lehasal és lógnak le a lábai és nagy nehezen feltornázza magát. De egyre jobban halad, tanul. Legelső alkalommal leesett. Így egyre gyorsabban tud átvergődni rajta, hogy elérje a célt - a polcokat. Eddig csak a 4. polcig jutott el, tegnap már az 5.-ről kapirgált le valamit. Remélem, a legtetejére soha nem jut fel, mert oda vannak száműzve a virágok. Ha oda is feljut, ismét nő az irodában az egy négyzetméterre jutó cserepesvirágok száma, itthon pedig redukálódni fog nullára. (Erről jut eszembe, hogy Micu cica otthon régen átharapta egy fikusz levelét, két szép lyukat ütött rá a fogaival. A továbbiakban a virággal együtt nőttek a lyukak, és a mai napig ott van két lyuk a fikuszlevélen).
Nos ezek vannak.
Ja, és holnap varratszedés!
