Nagyon régen jelentkeztem már! Bár mondhatnám, hogy 3 hetes világ körüli nyaraláson jártunk, de sajnos nem. 3 hetes iroda-nyaralás, panelban-szenvedéssel egyéb elfoglaltságokkal egybekötve. Najó, utóbbi pár napban jött az enyhülés, de szerencsére ezt a panelban meg sem éreztük :)
Joli módszere a hűsölésre: üljünk fel a - vélhetően hűvösebb - fém kenyértartóra.
Jolinak volt egy-két vicces megmozdulása a napokban.
Egyik este ülünk a kanapén, Gulo, Joli, én, libasorban egymás mellett, tévéztünk. Joli boldogan nyalogatta Gulo alkarját. Én természtesen egyből reklamáltam, mi az, hogy engem nem részesít ebben a kegyben, megbökdöstem. Abbahagyta a mosdatást, jobbrafordult, rámnézett, majd le a karomra, megint rám, és nagy lendülettel beleharapott az alkaromba. Vérig voltam sértve, Gulo hangosan kárörvendett! Utána már én nevettem, amikor Joli átfordult haccicicá-ba (=harci-cica gyorsan mondva, teljes megkergülést okoz), és véresre harapta, karmolta Gulo karját, lábát, kezét, vállát. Talán még a lépét is kitépte, nem láttam, olyan gyorsan történt minden.
Joli továbbra is bénázik akrobata mutatványai közben. Valahol elszomorít, de ugyanakkor vicces is. Egyik este úgy gondolta, hogy leugrik az ágyról, hogy bebújjon alá. Az ágy és az éjjeli szekrény között van kb. 15 centi. Joli "lebukott", és azzal a ledülettel meg is fejelte az éjjeliszekrényt, csak úgy koppant a kobakja, aztán az éjjeliszekrényről lepattant és egy kecses mozdulattal beborult az ágy alá. Egy darabig ki sem jött. Biztos megsértődött, hogy kinevettük...
A mosógépbe való ugrabugrálás sem megy, mindig elnézi a gép peremét, és csúszik lefele a gép falán, és amikor ránézek, annyira szomorúan bír nézni, hogy megsajnálom és jól megabajgatom, vezekelve amiért ilyen csúnya vagyok, hogy kinevettem őt.
Gulo régóta mondogatja, hogy meg akarja Jolit fürdetni (biztos nincs rajta elég karmolás...), és Mazsiék után szabadon, egyik nap vizet engedtünk a mosdókagylóba és óvatosan beleraktuk Jolit. Csak pislogott nagy szemekkel, és nagy meglepetésünkre nem karmolt, rúgkapált, hanem egész jól tűrte. Ez azért nem azt jelenti, hogy nyakig elmerült a vízben és még fürdősót is kért, hanem 2-3 percig meg sem nyákk-ant és csak utána ugrott ki Gulo kezéből. Megállt nagyterpeszben a fürdőszoba közepén (haha, amennyi állóhely van ott, az mind a közepe...), szóval megállt, bundarázás, majd kirohanás. A kövön szanaszét csúsztak a lábai, rohangált összevissza, szőnyegekből harmonika, függönyre új lyuk, plusz még pár kobak-koppanás az asztaltól a nappaliban. Ott aztán duzzogva leült és elkezdte nyalogatni a sebeit. Persze nem vallotta be este bizalmasan egy csajos beszélgetés közben, de szerintem jól esett neki a hideg víz a melegben :) Képek nem készültek, vagyis de, de azok nem érdemesek közzétételre.
Egy másik este pedig nagy meglepést tartogatott nekünk - valahonnan előszedett egy már régen száműzött szárított almaszeletet! Csak pislogtam, hogy ez ugyan hol a fenében volt. De örömöm nem tartott soká, gyorsan visszadugta a fenébe, biztos helyére. De, teszem hozzá, a kis hülye hiányolja a lepakolható lapos kerek gyümölcsöket és mivel okos (!) cica, rájött, hogy a poháralátét is lapos, kerek és roppant jól le lehet egyesével lelökni az asztalról, most ezeket pakolta le, majd nézte nyugodt elégedettséggel. Remélem ezeket nem teszi majd el azért a fene-polcra! :)
Most hétvégén pedig Jolit kölcsönadjuk Gulo anyujának, mi meg szépen elutazunk.
