A Királyok Völgye közelében lévő alabástrom múzeumban is voltak macskák, igaz, meglehetősen mereven néztek maguk elé :) Én pedig kibírtam, hogy ne vegyek még egy faragott cicát.
A következő személyes, de csak szem-kontaktus a luxori bazárban volt, a pultok alatt heverésztek, ettek a cicák, de Gulo rámszólt, hogy nehogy rájuk mutogassak, mert a végén még szaladnak utánunk a bazárosok, hogy azokat is eladják pár egyiptomi fontért :). Ugyanis ha csak rá nézett az ember valamire, már dugták az orrunk alá, hogy vegyük meg. Jól jött volna egy szemellenző és egy kéz-lekötözés!
A kairói bazárban a kevésbé forgalmas kis utcákban már meg is simogattuk a cicákat, találkoztunk egy kis feketével, az őrülten fúrta a fejét, hogy simogassuk, ha felemeltem a kezem, akkor két lábra állva nyújtózkodott, hogy a kezem alá dugja a buksiját. Illetve láttunk teknőctarka kiscicát is, de az olyan foltos volt, mintha beleborult volna az olajos hordóba, szegénykém olyan kis randa volt, hogy már szép volt! Nagyon szívesen hazahoztam volna Joli mellé pajtásnak! (Sajnos nem tudtuk lefényképezni.)
Az utolsó 3 napot Hurghada-ban töltöttük. A szállodának hatalmas kertje volt nagyon jól tartott cicákkal. (Valamint volt egy nagy nyúlketrec és madárketrec is, a macskák örömére. Vagy a gyerekek örömére?...) Két cicával találkoztunk, egy kis vörös-fehérrel, iszonyat kétségbeesetten nyervogott, hogy menjünk oda hozzá, de utána persze félt, nem mert közeledni. Illetve találkoztunk egy hosszabb cirmos bundájúval, a füléből is szőrpamacsok álltak ki és kérdőjel arca volt, ő lett a Kérdőjelarcú Cica. Kérdőjelarcú Cica nagyon helyesen odakocogott, amikor hívtuk, de kizárólag a buksiját lehettt simogatni, ha bárhol máshol hozzáértünk, ütött. Engem megpofozott, visszahúzott körmökkel adott egy taslit :) Meg folyamatodan hempergett, forgolódott a tengelye körül. Édes volt. Utolsó este kevésbé, akkor kinyújtott körmökkel ütött meg, a csuklómból a véremet vette!
Természetesen Joli-pótapuval tartottuk a kapcsolatot, a 4. nap tájékán az alábbi e-mailt kaptuk: Vagyis ez ismét egy bizonyítéka annak, hogy Joli igenis bénázik, ha ugrani kell! :)
"Joli nagyon jól van, iszonyatosan összebarátkoztunk, a barátnőm is bírja nagyon :) Igazából Ő a legbénább NINJA macska akit valaha láttam és a legmókásabb is :D Hatalmas arc... reggeli fejveregetéseit minden hajnalban bejátssza... egyszer ivott a halak vizéből...:) az zseniális volt. Minden ugrását, esését úgy el tudja hibázni, hogy az már művészi! Jolán A MACSKA (aki nem nagyon tudja hogyan kell macskának lenni) :D Igazából nagyon bírom!!! Persze nem tartanám meg, de nem miatta, hanem mert nincs helyem. Szóval eszik-iszik, rosszalkodik, mellette bájos és hízeleg is rendesen."
Persze alig vártuk már, hogy menjünk érte, úgyhogy hazaérkezésünket követően érte mentünk először. Amikor odaértünk, valahol a kanapé mögött kóricált, molyolt, de amikor hívtuk, abbamaradt a kaparászás egy pillanatra, majd 3 másodperc után megjelent a kanapé mögül és csak nézett ránk. Amikor felemeltem, el sem akart mozdulni a kezemből, csak ült ott nyugodtan, meg sem moccant, teljesen meghatódtam, hüpp-hüpp! A segítséget megköszönve hazahoztuk Jolit, kiengedtük a hordozóból, mindent alaposan körbejárt, körbeszimatolt, majd lelkiismerete megnyugtatása után egy maratoni alvásba kezdett, ahonnan még a tonhalas pizza illata sem billentette ki!
