Nem is tudom, mikor kezdődött (barátaim szerint néha már nemnormális) macskaimádatom...Talán még főiskolán, amikor lakótársam egyfolytában a thai cicájáról mesélt illetve anyum elkezdte mondogatni, hogy "dejólenneegykiscica". És lőn - nemsokára rá családunk tagja lett Micuka, a csodaszép thai cicalány. Családunk szeme fénye lett, mikor nagy lett, hoztunk neki kandúrbandit, lettek kiscicák, akik aztán nagycicák lettek, de már az első hónapban elvesztem.... Azóta szeretem a cicákat, ha rossz kedvem, és meglátok egyet, egyből felvidulok, legszívesebben minden cicát megsimogatnék stb. Időközben elköltöztem otthonról, cicák otthon maradtak, én pedig azóta is mondogattam, hogy márpedig nekem is kell cica a lakásba, de mi lesz a függönnyel; mi lesz, ha tüzel; mi lesz ha, mi lesz ha; meg amúgy is....aztán egy novemberi estén még a munkahelyemen csörgött a telefonom, Gulogulo hívott, hogy hát itt ez a cica, követi hűségesen és most mi legyen.
Ó, a költői kérdés, ugyan mi legyen? :))
És azóta van JOLI. :)
