Pénteken este hazaértem macskástól, Jolit kiengedtem, egyből hátracsapott füllel indult a hasonkúszva szaglászás, szerintem teljesen kikészült a sok macskaszagtól.
Nálunk otthon kasztrendszer van a macskák birodalmában. Micu és Mimi, a két radiátorkirálynő thai cica az 1. kaszt, full extrás kiszolgálásban van részük 27/4. Manó és Cirmuja (egy cirmos és egy "whiskas-cirmos") a 2. kaszt - ők az alagsor királynői, vagyis királya és királynője, de sokszor beosonnak az 1. kaszt területére is, vagyis a lakásba. A kinti szedett-vedett banda a 3. kaszt. Nevük és számuk állandóan változik, a kiosztott étellel arányosan. Ők is beosonnak sokszor, de náluk erős retorzió van alkalmazva, így csak ritkábban jutnak be a lakásba. Nos, ennek a macskacsapatnak a szagállományát próbálta Joli feltérképezni. A kezdeti feszültséget oldotta némi vacsora, de hamarosan gyülekeztek a sötét felhők (=Micu és Mimi). A két thai próbált barátkozni, érdeklődni, de Joli nem vette a lapot. Fújtatott, farkatborzolt, tarajosra borzolta szőrét a hátán. Úgyhogy kénytelenek voltunk szétválasztani a két társaságot. Joli maradt a földszinten, a helyiek meg az emeleten. Az ajtót nyitva hagytuk azért, mert különben Joli szétkaparta volna.
Mikor mentem le este, az alábbi kép tárult a szemem elé. Sajnos mobillal készült a kép, de tisztán kivehető, hogyan figyelik Jolit (szobában bent, ajtó mögött) a kis házőrzők (amúgy amikor ezt észrevettem Jolinak még látszott a parkettán a batman alakú árnyéka, de mire fényképeztem, még beljebb húzódott).
Reggel amikor lementem, édesdeden aludt a fotelban, betakargatva pléddel (tőlem ezt soha nem tűri el!) és anyuék azt mondták nincs is baj ezzel a cicával, milyen kis aranyos.
Aham.
Amikor a Mimi a nyitott ablak melleti radiátoron sziesztázott, a Joli odaosont és felugrott és kitört az égiháború. Keresztülvágtázás a szobán, nem kímélve senkit és semmit, hatalmas fújtatással kirohanás és leborulás a lépcsőn. Ugyanis (!) Joli nem tud lépcsőzni! Erre most jöttem rá. Nálam nincs lépcső, ellenben otthon jó sok és még meredek is. Szegénykém oldalazva kacsázva ment fel és le, felfele többször megfejelve a következő lépcsőfokot is...És amikor az attak után le akart rohanni, az nem jött össze, egy hatalmas legurulás lett belőle.
Ott eldöntöttem, hogy én nem leszek macskaőr a hétvége további részében, bedobozoltam és visszapöfögtem vele székes fővárosunkba és megkértem Gulo anyuját, hogy vállalja be 2 napra. Szerencsére nem volt gond és oda tudtam vinni ezt a kis hülyét. Ott már volt többször. Valamennyire ismeri a terepet, de a betolakodót itt sem tűrte :) (A piros sarokban jobbra Joli, vele átellenben, a kék sarokban balra vendégcica)