...véresre sikeredett. Najó, nem annyira, csak egy kicsit.
Gulo pénteken 3 hét távollét után hazaérkezett. Mint írtam, Jolival alig lehetett bírni, egyfolytában hisztizett, nyekergett, engem nyúzott, volt, hogy odaült és kitartóan mondta a magáét az arcomba és meg próbáltam mondtani, hogy nyugi, már csak 5/4/3 stb. éjszaka!
Pénteken már tippeltünk, hogy milyen lesz a fogadtatás. Gulo szerint nagy öröm egyből, én mint tapasztalt macskás arra fogadtam, hogy Joli majd odajön, majd vagy sértetten, vagy mintha mi sem történt volna, elvonul és 2 óra múlva jön a hadművelet. Ismét bizonyítást nyert, hogy Joli más, mint a többiek. Egyből hatalmas hancúrt vágott le, szaladt neki Gulónak, ölelte karmolta, ahol érte örömében. Lépést nem lehetett tenni, a macska csak csimpaszkodott, erőteljes nyomokat hagyva Gulo lábszárán, még vérzett is a lába. Nagy nehezen kipakolt Gulo, aztán elvonult a fürdőszobába. Ismét hatalmas trauma Jolinál, irdatlan nyávogás, hogy ezt most mégis miért is?! Odament a fürdőszoba ajtó elé, fel s alá járkált izgatottan, be-be nézett a kis szellőzőn alul, hogy akkor most biztos ott van? Nem tűnt el? De csak be kéne oda jutni valahogy!! Kezdjük el jól kaparni az ajtót!
Kaparta is becsületesen, néha nézett rám a konyhába kétségbeesett fejjel. Szerencsére 8 perc után véget értek kínszenvedései, Gulo ismét megjelent szemei előtt, Jolán megnyugodott. (Gulo elmondása szerint az első 3 dl víz, ami lefolyt a tusolás során, erősen véres volt...) Joli pedig, biztos, ami biztos alapon, ráfeküdt a bőröndre, nehogy esetleg abba visszavándoroljanak a ruhák és kiguríttassék a reptérre.
Kaparta is becsületesen, néha nézett rám a konyhába kétségbeesett fejjel. Szerencsére 8 perc után véget értek kínszenvedései, Gulo ismét megjelent szemei előtt, Jolán megnyugodott. (Gulo elmondása szerint az első 3 dl víz, ami lefolyt a tusolás során, erősen véres volt...) Joli pedig, biztos, ami biztos alapon, ráfeküdt a bőröndre, nehogy esetleg abba visszavándoroljanak a ruhák és kiguríttassék a reptérre.
Később volt még egy boldogság-hormon adag, amikor Gulo "nekitérdelt" egy kis boksz-meccsnek. Szerintem döntetlen lett.
Másnap nagy alvás után 10-kor botorkáltunk ki a szobából, akkor már eléggé hangos ricsajjal követelte Joli a társaságot meg a reggelit, de gyorsan elhallgatott, amikor a jó szokásnak megfelelően Gulótól kapta meg a reggeli müzlijét.
Szóval ismét visszatért minden a rendes kerékvágásba.
Történt azonban még egy dolog. Talán nem olyan nagy vaziszdasz, de én sokkot kaptam. Múltkor már folytak arról kommentelések, hogy kimennek a cicák a párkányokra, korláton egyensúlyoznak stb. Nos, nyitva volt az erkély ajtó....Folytassam?
Joli nem nagyon jött ki, nagy nehezen kidugta az orrát, de aztán eldőlt valami hangos csattanással és Joli, a majdnem-olyan bátor, be is iszkolt, és bentről pillogott kifelé. Tettem-vettem, jöttem-mentem, egyszer keresem bent, sehol. Kinézek, ez a hülye ott szambázik a korláton! Én úgy, de úgy megijedtem, szerintem kaptam egy mini-infarktust...Odamentem, és szigorúan nyugodtan, szépen leemeltem onnan....Az oka a nagy ijedelmemnek, azon a tényen felül, hogy 3 emelet magasságban kacsázik egy 5 centi széles korláton, hogy a Joli olyan kis béna az utóbbi időben! Többször szórakoztatott azzal, hogy megirányozta az asztalt, hogy ő oda felugrik és egyszerűen elvétette, leesett előtte, vagy olyan lendülettel ment neki, hogy végig is csúszott rajta, és leesett az asztal másik végén. Van, hogy szalad nagy boldogan és izomból nekiszalad az alomnak és csak úgy koppan a feje...és belegondolok, hogy ez a dinka nem felmászott a korlátra, mert ugye nem; hanem oda felugrott, helyből ugrás helyből érkezéssel....utána percekig zakatoltam még, mert egyfolytában azt láttam magam előtt, hogy ugrik felfele és elvéti az ugrást...nagyon nem lett volna szórakoztató!
Joli nem nagyon jött ki, nagy nehezen kidugta az orrát, de aztán eldőlt valami hangos csattanással és Joli, a majdnem-olyan bátor, be is iszkolt, és bentről pillogott kifelé. Tettem-vettem, jöttem-mentem, egyszer keresem bent, sehol. Kinézek, ez a hülye ott szambázik a korláton! Én úgy, de úgy megijedtem, szerintem kaptam egy mini-infarktust...Odamentem, és szigorúan nyugodtan, szépen leemeltem onnan....Az oka a nagy ijedelmemnek, azon a tényen felül, hogy 3 emelet magasságban kacsázik egy 5 centi széles korláton, hogy a Joli olyan kis béna az utóbbi időben! Többször szórakoztatott azzal, hogy megirányozta az asztalt, hogy ő oda felugrik és egyszerűen elvétette, leesett előtte, vagy olyan lendülettel ment neki, hogy végig is csúszott rajta, és leesett az asztal másik végén. Van, hogy szalad nagy boldogan és izomból nekiszalad az alomnak és csak úgy koppan a feje...és belegondolok, hogy ez a dinka nem felmászott a korlátra, mert ugye nem; hanem oda felugrott, helyből ugrás helyből érkezéssel....utána percekig zakatoltam még, mert egyfolytában azt láttam magam előtt, hogy ugrik felfele és elvéti az ugrást...nagyon nem lett volna szórakoztató!
Úgyhogy a tanulság:
1. Nem engedem ki úgy, hogy nem vagyok ott.
2. Be kell szerezni fém szúnyoghálót nyárra!
