Nagyon elmaradtam a blog-írással, de egyszerűen annyi teendő volt az utóbbi időszakban, hogy nem volt rá időm. No meg valljuk be, Joli sem ment át hatalmas változásokon az utóbbi időben, így ha felüldátumoznám a korábbi írásokat, akkor is hű képet adnék mindennapjainkról. A kettes alát érő lenti mikulásos rajzom után után meg lehet, hogy jobb is, hogy nem próbálkoztam :)
De azért vegyünk sorba a sorbavenni valókat:
1. Karácsony - mindenféle baki nélkül eltelt, de valószínűleg ez annak tudható be, hogy nem volt karácsonyi felhajtás, még karácsony fa sem, így Jolinak nem volt mit felborítania, széttépnie, megrágnia, elpusztítania stb.
2. Kaparófa - újabban használja. Heti háromszor már feltápászkodik rá a nagyasszony. Viszont tekintettel arra, hogy "drága" volt és nagyon "jó" minőségű a bútordarab, meglehetősen billeg és ha még Joli is felhelyezi egyre nehezebb testét, akkor a szerkezet súlypontja felülre kerül és még jobban billeg. Úgyhogy többször ébredtem arra egy mini-infarktussal kísérve az éjszaka folyamán, hogy Jolán leugrott és kirúgva maga alól az egész kócerájt az ablaknak csattant a kaparófa. Nem is szokott rajta nagyon ücsörögni, ezért fénykép sincsen, mert mire előszedem a gépet, csak a Joli elsuhanó árnyát látom. De legalább kapirgálja amúgy, ezáltal az eddig éles karmai még élesebbek lettek, még mélyebb árkokat szánt a már amúgy is sokat edzett bőrünkön és a harisnyáimon...(Tulajdonképpen nem volt sok haszna ennek a kaparófának. Talán annyi, hogy amikor ott ül rajta a Joli, nagyon szépen megy a kaparófa színe a Joli kis mellényéhez.)
3. Étkezések - igény egyre többször van rá, mi viszont kemények vagyunk, mint Tarzan talpa és nemet mondunk. Ha tudunk. A kisasszony már a leghalkabb villacsörgésre, tányérzörrenésre mellettünk terem. Ha az asztalnál ülünk, akkor csak néz, de azt elég megvetően teszi. Érdekes, hogy mindig ugyanazon széken ülő embert nézi...Ha a kanapén ülve eszünk, amit persze nem szabad, akkor nincs kegyelem, sűrű köröket róva kerülget minket. Vicces, hogy mintha mágneses taszítás jönne létre, amerre Joli jár, pont az ellenkező irányba lendül a kezünk a tányérral. Egy idő után megunja és belemászik egyenesen a tányérba. Ezt viszont mi unjuk meg, felkapjuk Jolit és kitesszük gondolkodni. Okos cica, sokat szokott gondolkodni az utóbbi időben....
4. Kényeztetések - leginkább reggel kéretik alkalmazni. Miután első dolgunkként felszolgáltuk a reggelijét és azt befalta, jön és eldobja magát. Mostanában már nyekken is egyet ilyenkor, valószínűleg gyarapodó súlyának tudható be. Szóval jön, nyervogás, puffanás és nyekkenés, majd könyörgő tekintet, aminek nem lehet ellenállni, lekucorodunk mellé. Többször a szőnyegen ülve kávéztam mostanában. Ma reggel voltam futni, 5:40-kor indultam (nooormális?) és már akkor jött a szokásos műsorral, de nem hagytam magam. Viszont amikor visszajöttem futásból és lefeküdtem meghalni nyújtani, akkor ott keringőzött mellettem, igyekezett a legnagyobb felületével nekem bújni. Hol a lábamnál nyúlt el, majd felpattant, át a fejemhez; ott sem jó, irány az oldalam. Az kényelmes volt nekem is, kézre esett kapirgásznom a feje búbját. Vicces látványt nyújhattunk, így utólag belegondolva...
5. Befutások - Joli az éjszakáit egyedül tölti, két ajtóval is elszeparálva tőlünk. Az esti jóéjt puszi előtt azonban mindig az ágyunkon alszik. És rászokott arra, hogy amikor megyünk érte, akkor villámgyorsan beugrik az ágy alá, csak hogy könyöröghessünk neki. Egy idő után meguntuk a nyégykézlábazást az ágy előtt, így zsarolásos módszerhez folyamodtunk. A száraztápos doboz megcsörrentése után, mint a nyíl jött kis és szaladt a tálkájához. De ez a kis szemét drága tanul. Egyrészt ha már azt hallja, hogy lekapcsoljuk a tévét / fogat mosunk, már akkor sprintel az ágy alá; illetve nem jön ki a dobozzörgetésre sem az utóbbi két hétben. Elég bosszantó. A végén el fogja érni, hogy velünk alszik....
