Minulómanuló

Jolicica nem egy sportembermacska. Rájöttem, hogy nem szereti a sportot. Hogy miből?

Edzőterembe járok heti 2, de inkább 3 alkalommal.
Amikor reggel megyek, akkor 5:50-kor szól az ébresztő óra, ami annyira korán van, hogy még Joli is alszik. Előtte este kikészítem a ruháimat, úgyhogy egy gyors cicamosdás után indulok is, vagyis olyan 10 percen belül. Persze Joli felébred, amikor készülődök és követeli a reggeli dögönyözést, és nem utolsósorban a reggelijét. Egyfolytában a lábam elé fekszik, eldobja magát, jön utánam a fürdőszobába, bele a kádba és onnan nyekereg rám, hogy megkapja a reggeli szeretet-adagot. Viszon kegyetlen módon sietnem kell, ezért csak minimális simogatást kap némi bocsánatkérő dünnyögéssel kísérve részemről. A reggelit (ételt és simogatást) csak később kapja meg, sőt, még le is van pisszegve, hogy Gulogulo tudjon aludni. Úgyhogy jön is a méltatlankodás, majd visszavonul a helyére és onnan néz rám sértett arccal, ahogy csendben kilépek a lakásból.

Amikor este, munka után megyek edzeni, este fél 10 felé érek haza. Joli ilyenkor a legaktívabb, én meg kissé hulla vagyok a hosszú nap után. Miközben pakolom ki az edzős holmimat, ott sertepertél, felmászik a ruhaszárítóra, jön utánam a fürdőbe. Amikor lerogyok a kanapéra, hogy pihenjek, akkor ott ugrál körülöttem, játékot követelve. Ilyenkor bezzeg nem elég a dögönyözés, pedig nekem az esne jól - egy kis dorombolás, ejtőzés. Szóval ilyenkor sem szeret. Még jó, hogy Gulogulo otthon van már ilyenkor és a vacsorán is túl van a kisasszony, és megkapta a szokásos kommandós kiképzést Gulugulotól.

Néha esténként szoktam kézisúlyzózni otthon, ilyenkor beállok a TV elé, és néhány gyakorlatot elvégzek, nem sokat, maximum 10 perc az egész. Joli jön, elém áll, és következik az attak - rámnéz, szugerál, feneket ráz és ugrik fel a karomra, hátamra, mindenhova, cél a kezemben mozgó kis kék súlyzó (izé.., hatalmas malomkőnyi acélkorong). Persze rászólok, pisszegek, de semmi hatása (meg is lepődnék, ha lenne...). Így egy idő után elvonul duzzogva és bámul rám az előszobából.

Gulogulo (továbbiakban csak Gulo) is jár floorball-ozni (wow!) illetve úszni, tehát hetente többször ő is későn jön haza, így nála is jön az rész, hogy ő pakolászna, fejezné be a napot, de Joli máshogy gondolja.

Amikor Gulo este otthon gyúr (emelgeti a kanapét és fekvenyom a konyhával), az sem tetszik a mi cicánknak, illetve azt is játéknak veszi. Gulo csinálja a felüléseket, Joli ráugrik, meg lesből letámadja. Amikor pedig a fekvőtámaszok vannak soron (háton a szekrénysor, természetesen), akkor ott mászkál alatta és ugrál a könyökére, ami - mi tagadás - megnehezíti ezt a gyakorlatot. Ilyenkor szoktam pár perc múlva hallani a.) pisszegést, siccinnen-ezést, b.) gerilla-kiképzést követő hangokat Gulótól, hangos aú-kal és ááá-kal vegyítve (nem fáj neki, csak a macskát motiválja, of course).

Joli csak egy sportot szeret, amit meglepő módon ő maga, lány létére is űzni szokott, igaz, kényszer hatására :)

Ez pedig a boksz: íme

Tegnap este Goluval adtunk a Saturday Night Fevernek és nekiálltunk (ültünk) társasozni. Nemrég beszereztünk egy Monopoly-t és azt akartuk kipróbálni. Elolvastuk a szabályokat, bábut választottunk, majd elkezdtünk játszani. Joli szépen aludt a helyén a kanapé sarkában.

Olyan 15 perc elteltével, felébredvén a dobókocka és a zizegő ezresek hangjára, úgy döntött, ő is beszáll a játékba, és körbenézett a pályán.

 Nagyon tetszett neki. Igaz, nem kiütős játék a monopoly, ő azért kiütött egy-két bábut.

Itt úgy gondoltuk, jobb ezt a játékot kettesben játszani, így Jolánt (ha rossz, akkor Jolán) kitessékeltük a szobából. Persze erőtlen, később erőteljesebb hangon fejezte ki nemtetszését. Párszor felsóhajtottam, hogy "szegény Jolicica...", de a mondatok csak a levegőben lógtak, nem kaptuk meg a hőn áhított engedélyt a bejutásra. Végül nem bírtam, és mondtam, hogy én bizony beengedem, és ha megint be akar állni, majd akkor kitesszük. Joli biztos megérezte bentlétének bizonytalanságát, mert ezúttal nem állt már be játszani (ill. rá a játékra...), hanem úgy döntött, hogy hátulról kibicel. Rá is tette kezét mancsát vagyonom egy részére.

Hathatós segítségével el is vesztettem a játékot :) De legalább kiderült, hogy lehet mellette társasozni.

Végezetül itt egy kép a ma reggeli napozásról:

Ma volt Jolinak a "petefészektelenítő" műtétje :)

Szabin voltunk ma mindketten, így meg tudtuk figyelni, hogy viselkedik előtte. Nos - végigaludta a délelőttöt, szerintem én sokkal jobban izgultam! (Lehet, hogy azért mert ő nem tudta, hogy rövidesen kiveszik az egyik szervét.) Délután induláskor gond nélkül betettük a hordozóba és indultunk is a buszmegállóba.

Kicsit izgultunk, hogy nagyon hangos lesz az odaúton és a sok vadkeleti honfitársunk lelök a buszról. Ugyanis tegnap este ismét a tüzelés jeleit kezdte mutatni, nagyon hangosan nyávogott. De nagyon jól viselte az egész utat, meg sem szólalt. Sőt, szinte rohangált a kosárban, folyamatosan billegett, mintha valami fenevadot zártunk volna bele.

Mi már rosszabbul viseltük az utat, tekintve, hogy félúton eltört a busz (tényleg), át kellett szállni egy másikra, amin persze 42.463.858-an voltak, szóval....De végül odaértünk időben.

Az altató kb. fél percen belül hatott és Joli már aludt is. Mi kint vártunk a váróban, amíg a műtét zajlott. Fél óra múlva vége is volt, kaptunk egy papírt -használati utasító műtött macskához-, majd indultunk is haza.
Az úton kókadt volt, csak a fejét mozgatta. Itthon letettük a kosarat, 3 perc múlva ki is mászott belőle és már indult is. Csak éppen összevissza kóválygott meg összecsuklottak a lábai, roppant vicces volt belőtt cicát látni :)
Vissza is feküdt regenerálódni.

Fél óra múlva ismét nekiindult, akkor már biztosabb volt, és kis idő elteltével már ugrált a konyhában, hozta be a szobába a mosogatószivacsot, precízen végigcsöpögtetve a lakásban :)

Vicces, hogy bundájának színfoltjai miatt a pocakja is foltos, mint egy tehénnek, és ezt most meg is mutatjuk!

exkluzív felvételek! borotvált macska:

Összegezve elmondhatjuk, hogy nagyon stramm cicánk van, szerintem engem jobban megviselt a mai nap a "dádha" miatt, mint őt. Gyógyulgatunk mindketten!
 

Nem sok minden történt a hétvégén mifelénk, így most csak egy gyors jelentés álljon itt.

Nagyon tetszik nekem Joli kis mellénye, a puha tappancsai, de a kedvencem az, hogy a fekete bajuszkái között van egy, azaz 1 szál fehér bajusz! Nagyon tetszik! És végre sikerült is lefényképeznem, íme:

Amúgy szerintem azért néz ilyen arccal, mert sérelmezi, hogy nem jó a dátum a fakockás naptáron! Ej!

Nem tudjuk pontosan, hogy Joli cica milyen idős lehet. A doktor azt mondta, hogy olyan fél- vagy egy éves lehet. Így én tavaszra vártam első tüzelésének várható időpontját. Nos, Jolika vagy idősebb vagy korán érő típus, mert két hete elkezdett tüzelni.
Életem során eddig csak az otthoni thai cicánkat láttam tüzelni, az elég kétségbeejtő volt. Szegény Micuka egy héten keresztül nyervákolt iszonyat hangosan, néha már hörgött is, és botrányos pózokban illegette magát, ha valaki csak egy ujjal is hozzáért. Ha jól emlékszem, a 5-6. nap után el is ment a hangja, és mint egy néma hal, csak tátogott, miközben segélytkérően nézett ránk.
Jolika hasonló módon éli át ezeket a "bizonyos napokat". Szívszaggató nyávogás, mély, torokból jövő hörgéssel vegyítve (Gulogulo szerint olyan, mint egy jávorszarvas :), és szégyenletes dörgölőzik mindenhova. Néha annyira erős benne az inger, hogy görcsben van az egész kis teste és amikor felemelem, olyan merev szegény :( És csak emelgeti, emelgeti a hátsóját folyamatosan.

Az első tüzelésnél fel is hívtam az orvost, megnyugtatott, hogy általában 21 naponta tüzelnek, ennek nagyon meg is örültem, és leegyeztettünk egy műtéti időpontot február 19-re.
Igen ám, de Joli megcáfolta az orvos szavait, ugyanis pénteken este megint rázendített. Meglehetősen könyörgő tekintettel néztünk egymásra Golugoluval, hogy "Neee!! Már megint?? És pont hétvégére?!?!". De sajnos igen. Joli végignyekeregte az egész hétvégét. Legintenzívebben akkor nyomta, amikor filmet néztünk. Affelől kétségem sincs, hogy amikor elmentünk itthonról, aludt, hogy kipihenje a fáradalmakat és hazatértünkkor ismét ereje teljében bőgjön.

Azóta abbahagyta, vagyis most is kb. 5 napig tartott. Szegénykémet sajnálom, biztos rossz neki ez az állapot. De abban nagyon bízom, hogy február 19-ig nem fog még egyszer rájönni a pasizhatnék! :)

Mai találóskérdés - mi látható a képen?

a.) egy süni

b.) Jolicica alszik

c.) Lenin

A helyes megfejtés - természetesen C :)

Joli nagyon rossz bőrben volt, mikor megtaláltuk. Le volt fogyva, sebes volt a szája és büdös is volt...2 napig egyfolytában aludt, még vicceltünk is, hogy jó, hogy van cica végre, kár, hogy semmit sem lehet vele kezdeni....Persze elvittük állatorvoshoz, kiderült, hogy fekélyes a nyelve, azért nem tud rendesen enni, rágni, ott marad az étel a fogai közt, innen a szag. Kaptunk valamilyen pasztát, amivel fel lehet hízlalni a cicát, meg gyógyszert is. Úgyhogy reggel és este fecskendőből etettük a pasztával, és fecskendőből is ittatuk, erőszakosan, mert ki volt száradva. Minden reggel korán kelés, és küzdés, mert persze a kisasszonynak nem nagyon tetszett a dolog.

De fáradozásink meghozták gyümölcsüket, másfél hét múlva, mikor mentünk kontrollra Jolika szépen meghízott, doktor bácsi meg is dícsérte, elmúlt a fekély (és szerencsére a szag is....), és persze rém eleven lett a kisasszony, ahogy kikupálódott :) Kapott kiskönyvet is, még bele kell tennem az "igazolványképét" :)

Egy kis defektje azonban megmaradt neki - az alsó ajka mintha le lenne húzva és szabadon van a fogínye, messziről olyan, mintha mindig kint lenne a kis nyelve, ez lett az ő kis szépséghibája :)

Nem is tudom, mikor kezdődött (barátaim szerint néha már nemnormális) macskaimádatom...Talán még főiskolán, amikor lakótársam egyfolytában a thai cicájáról mesélt illetve anyum elkezdte mondogatni, hogy "dejólenneegykiscica". És lőn - nemsokára rá családunk tagja lett Micuka, a csodaszép thai cicalány. Családunk szeme fénye lett, mikor nagy lett, hoztunk neki kandúrbandit, lettek kiscicák, akik aztán nagycicák lettek, de már az első hónapban elvesztem.... Azóta szeretem a cicákat, ha rossz kedvem, és meglátok egyet, egyből felvidulok, legszívesebben minden cicát megsimogatnék stb. Időközben elköltöztem otthonról, cicák otthon maradtak, én pedig azóta is mondogattam, hogy márpedig nekem is kell cica a lakásba, de mi lesz a függönnyel; mi lesz, ha tüzel; mi lesz ha, mi lesz ha; meg amúgy is....aztán egy novemberi estén még a munkahelyemen csörgött a telefonom, Gulogulo hívott, hogy hát itt ez a cica, követi hűségesen és most mi legyen.

Ó, a költői kérdés, ugyan mi legyen? :))

És azóta van JOLI. :)