Jelentem, még megvagyunk. Nem nagyon volt időm írni, sok bent a munka, hétvégén is voltak programok stb. Joli cica él és virul, van azonban pár apróság, újdonság.
Először is - ismét nő az az egyszál fehér bajusz-szál! Megnyugodtam :)
Másodszor is - ismét bújós lett a kisasszony! Meggyőződésem, hogy a múltkori, összességében 24 órás, kibírhatatlan távollétünk okozta magány, és annak folyamányaként kialakult kínzó betegség (2 napos hányás-maraton) után rájött, hogy milyen jó, ha mi dögönyözzük, simogatjuk. Esténként megy a nagy dorombolás, kenyérgyúrás, és persze a harcok is, bár azokat Gulo bőre sínyli meg igazán. Aztán persze Joli kedvesen bújik, megy a "nyákk-nyákk", tekergés. Beszédes lett, mindig hangot ad véleményének, kifejezetten csacsogós cica lett.
Tett azért fát is a tűzre, ismét kiszaggatta egyik felsőmet, na akkor én adtam hangot a véleményemnek, és duzzogtam is rá kerek 2,5 óráig. Lehet egy ilyen dögre cicusra haragudni?!
Viszont, mostanság nincs már deréktorna, nem kell szedegetnem a szárított gyümölcsöket. Persze nem azért, mert Joli megunta kiszedegetni, hanem úgy gondolta, tovább lép az ügyben és nem csak kiszedegette őket a tartóból, hanem 2 nap alatt szépen eltüntette őket, mindet egy szálig. Egyiket sem találjuk, pedig nem nagy a lakás. Nem tudom, hova a fenébe dughatta el őket, sehol nem látom őket, takarításkor sem találtam meg egyet sem. Ügyes cica, mindig is mondtam.
A nyár közeledtével sokat süt be a nap (kivéve, mikor naponta jön a monszun és leszakad az ég...), akkor készült róla ez a napozós kép. Szegény, sanyarú sorsú pára.
Gulo harcművészeti gyorsjelentése:
Az utóbbi időben Joli küzdő stílusa sokat változott. Fiatalabb korában inkább a box dominált, kevés lábmunkával és még kevesebb lesből támadással. Pár hónapja még használta karmait, igen hamar kivéreztetve ezzel ellenfelét (engem). Egy ideje azonban már komoly harcművészhez illően csak a legindokoltabb esetekben veti be a félelmetes karmokat. Viszont előszeretettel alkalmazza az ómagyar/tatár harcmodort, miszerint menekülést színlel, elbújik, bevárja az üldöző sereget, majd ráront. Illetve nekiront, esetleg átront rajta. De inkább nem is folytatom, hanem megtartom a témát egy önálló bejegyzéshez. Addig legalább gyűjtök még anyagot.
