Immáron 3 hónapja élünk vidéken. Joli a kezdeti félelmeit nagyon hamar levetkőzte. Vígan szaladgál, vadászik odakint. Reggel kiengedjük, amikor megyünk dolgozni, este pedig ott ül az ajtóban és türelmesen vár minket. Van egy kedvenc helye a tornácon, ott szokott napozni és rigót nézni. A benti almot szinte már sohasem hsználja, fix helyen végzi a dolgát a kert sarkában, diszkréten. Sokszor mászik fára, egyre ügyesebben, felszalad és leszalad, mintha mindig ezt csinálta volna. Fogyott, izmosodott is. Okosan, csak a kertben marad, az utcára nem megy ki. A nálunk szomszédolós cicákkal összehaverkodott, együtt szoktak bandázni és gerlére morogni. Múltkor felásta a kertet, meglocsolta a virágokat és az autót is lemosta.
Nos, igen, kb. annyira igaz az egész bekezdés, mint az utolsó mondat.... Megállapítottam, hogy Jolicica egy városbéli puhány. Az igaz, hogy szépen indult a kiszoktatás, lelkesen bóklászott kint, de csakis akkor, amikor mi is ott voltunk valahol a közelében. Az 5. vagy 6. lyukásás után és 1,5 hónap elteltével kisdolgát már a kertben végezte el, de a veteményes közepére. A fára (vagyis a fának) neki-nekiszaladt, 20 centire felugrott, majd azzal a mozzanattal vissza is pottyant. A szomszéd cicákkal egyáltalán nem haverkodott össze. Fújnak egymásra, volt, hogy hangos macskavircsaftra rohantam ki reggel félig felöltözve. Egyik délután 20 percig szemezett egy kandúrral a mi kertünkben. Joli teljes merevségben, a kandúr figyelme kis idő elteltével már lanyhult. Egyszer csak fújás, prüszkölés, karmolás, nyervogás majd iszkolás befelé. A kandúr adott egy maflást a Jolinak és belekapott a szemébe. Meg is ijedtem, mert elszakadt neki az a belső hártya. El is vonult csendesen szegénykém, teljesen el volt anyátlanodva, és egész este egy szemmel nézett a világba, mint egy meglett matróz. Kicsit vérzett is a szeme. Reggelre szerencsére elmúlt a vérzés és ki is tudta nyitni a szemét. Hamarosan kutya baja sem lett, de az a hártya megsérült, az látszik is, ha lehúzzúk a szemét. Szóval maradandó és látható fizikai károsodás nem történt, de lelki annál inkább. Most már egyre nehezebben tudjuk kiküldeni. Leül a küszöbön és onnan kamillázik kifelé, de amint moccanunk, vagy megpróbáljuk kiterelni, inkább visszaszalad és az előszobából bambul kifelé. Ha nagy nehezen ki is jön, akkor is csak akkor, amikor kint vagyunk. De ha a szomszédban labdáznak a gyerekek, vagy feltűnik egy hívatlan vendégcica, egyből karmolja az ajtót és megy is be. Inkább az ablakból mozizik kifelé.
Nos, igen, kb. annyira igaz az egész bekezdés, mint az utolsó mondat.... Megállapítottam, hogy Jolicica egy városbéli puhány. Az igaz, hogy szépen indult a kiszoktatás, lelkesen bóklászott kint, de csakis akkor, amikor mi is ott voltunk valahol a közelében. Az 5. vagy 6. lyukásás után és 1,5 hónap elteltével kisdolgát már a kertben végezte el, de a veteményes közepére. A fára (vagyis a fának) neki-nekiszaladt, 20 centire felugrott, majd azzal a mozzanattal vissza is pottyant. A szomszéd cicákkal egyáltalán nem haverkodott össze. Fújnak egymásra, volt, hogy hangos macskavircsaftra rohantam ki reggel félig felöltözve. Egyik délután 20 percig szemezett egy kandúrral a mi kertünkben. Joli teljes merevségben, a kandúr figyelme kis idő elteltével már lanyhult. Egyszer csak fújás, prüszkölés, karmolás, nyervogás majd iszkolás befelé. A kandúr adott egy maflást a Jolinak és belekapott a szemébe. Meg is ijedtem, mert elszakadt neki az a belső hártya. El is vonult csendesen szegénykém, teljesen el volt anyátlanodva, és egész este egy szemmel nézett a világba, mint egy meglett matróz. Kicsit vérzett is a szeme. Reggelre szerencsére elmúlt a vérzés és ki is tudta nyitni a szemét. Hamarosan kutya baja sem lett, de az a hártya megsérült, az látszik is, ha lehúzzúk a szemét. Szóval maradandó és látható fizikai károsodás nem történt, de lelki annál inkább. Most már egyre nehezebben tudjuk kiküldeni. Leül a küszöbön és onnan kamillázik kifelé, de amint moccanunk, vagy megpróbáljuk kiterelni, inkább visszaszalad és az előszobából bambul kifelé. Ha nagy nehezen ki is jön, akkor is csak akkor, amikor kint vagyunk. De ha a szomszédban labdáznak a gyerekek, vagy feltűnik egy hívatlan vendégcica, egyből karmolja az ajtót és megy is be. Inkább az ablakból mozizik kifelé.
Talán annyi a javulás, hogy egy kisfára VALÓBAN felmászott, vagy 1,5 méterre MAGASRA, de a landolás lejövetel kevésbé volt elegáns. Talán nem teljesen reménytelen eset.....
Bár ahogy ezt a képet elnézem, erős fenntartásaim vannak :D
